Döghúséttermek mentik meg Kambodzsában a végveszélyben lévõ keselyûket, amelyek száma a természetes táplálékforrásaik csökkenése miatt visszaesett az elmúlt évtizedek során. A Birdlife International, a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Wildlife Conservation Society (WCS) 2004-ben hívta életre az éttermeket a keselyûk számára. A speciális étteremlánc célja, hogy állandó táplálékforrást biztosítson a Kambodzsában élõ három fõ keselyûfajnak, a keleti fehérhátú keselyûnek, a keskenycsõrû keselyûnek és a pirosfejû keselyûnek. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A madarak táplálékhiányának egyik oka a vadon élõ állatok ellenõrizetlen túlvadászata és az, hogy a farmerek sokkal jobban vigyáznak az egykor szabadon kószáló állatállományaikra. Indiában ugyanakkor a marháknak beadott diklofenák nevû gyulladáscsökkentõ tizedelte meg a keselyûk számát, ugyanis míg az emlõsöknek az elõbbi gyógyszer, addig az állatok tetemeibõl lakmározó keselyûknek halálos méreg. Ezt a fajta fájdalomcsillapítót azonban Kambodzsában nem használják.
A Birdlife International elmondása szerint az országban élõ három fõ keselyûfaj dél-ázsiai populációja az 1990-es években három év leforgása alatt több mint 95 százalékkal csökkent, és így a veszélyeztetett, kihaló félben lévõ állatok kategóriájába került. Az elsõszámú probléma akkor az volt, hogy a szakemberek nem ismerték a nagymértékû pusztulás okát, ám amint kiderült, hogy a megcsappant táplálékforrás a felelõs a madarak haláláért, a keselyûéttermek azonnal munkához láttak.
A keselyûknek szánt állattetemeket az éttermek mindig meghatározott területeken helyezik el, amelyek felügyeletét a helyi erdészekre bízzák. A madarak fejlõdését havonta ellenõrzõ felügyelõk jelentései szerint a keselyûk száma a 2004-ben mért 140-rõl, 2009 júniusára 286 példányra növekedett. "A madarak száma megnõtt és a falusiak is egyre többet tanulnak meg a keselyûk védelmérõl. Egyre több turista érkezik a területre és ebbõl a falulakók is nagy hasznot húznak" - mondta Pich Bunnat, a WCS illetékese. A keselyûk fészkelõ területeire is a helyi közösségek tagjai vigyáznak, akik minden hónap végén pénzt kapnak, ha a madarak fészkei épen és "üzemképesen" marad.