Gyors és rendkívül látványos eredményekkel járt a pápaszemes pingvinek egyik kolóniája körüli halászat betiltása Dél-Afrikában - jelentették be a tengerbiológusok.
A Dél-Afrikában élõ veszélyeztetett pápaszemes pingvin populáció (Spheniscus demersus) egyedeinek száma 2001 és 2009 között 60 százalékkal esett vissza. Ennek pedig az volt az oka, hogy a madarak táplálékául szolgáló szardíniák és szardellák szinte teljesen eltûntek a globális felmelegedés és az erszényes kerítõhálóval való halászat miatt.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A szigeten élõ felnõtt madarakat a szakértõk már korábban megjelölték, majd nyomon követték az állatok sorsát a törvény bevezetése után is. Míg halban szegény idõszakban a pingvinek 75 százaléka volt kénytelen legalább 20 kilométert úszni naponta a megfelelõ táplálék után, addig három hónappal a törvény bevezetését követõen már a madarak 70 százaléka talált magának elegendõ ennivalót a sziget közelében.
Mivel az állatoknak már nem kell naponta több kilométert úszniuk, 40 százalékkal csökkentett napi energia ráfordításuk és most az "utódnemzésre tudnak koncentrálni" - mondta David Gremillet, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) munkatársa. Azt azonban nem lehet egyenlõre megmondani, hogy a jövõben növekszik-e az utódok száma, vagy, hogy a kicsinyek elérik-e a felnõtt kort. "Ez egy olyan dolog, amely hosszú kutatást igényel" - tette hozzá a szakember.
Az elmúlt évtized populációcsökkenése miatt a pápaszemes pingvinek valószínûleg a kihalófélben lévõ fajok közé kerülnek a közeljövõben. Minden esetre a brit tudományos akadémia, a Royal Society által készített tanulmány a legjobb bizonytéka annak, hogy egy kis segítséggel milyen hamar újjá tud születni egy veszélyeztetett faj. "Egy halászok elõl elzárt, védett tengeri övezet azonnali elõnyökkel jár a tengeri csúcsragadozók számára" - mondták el a Biology Letters címû folyóiratban megjelent tanulmány szerzõi.
Az erszényes kerítõhálóval történõ halászat lényege, hogy a léggömbhöz, vagy erszényhez hasonlító hálót egy bizonyos mélységbe leengedik, majd elkezdik felhúzni a vízfelszín közelében úszó halrajok alatt. A technika lényege, hogy a halak nem tudnak leúszni és kiszabadulni a fogságból.