A Marylandban mûködõ Smithsonian Környezetkutatási Központ (SERC) szakemberei szerint a globális felmelegedés okozta magasabb hõmérséklet, hosszabb fejlõdési idõszak és megnövekedett szén-dioxid szint miatt "jóval meghaladja a szokásos fejlõdési ütemet" a mérsékelt éghajlati övezetben élõ fák növekedése.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A kacsák és egyéb vízimadarak számára azonban nem jelentenek jó hírt a globális éghajlatváltozás következményei - derítették ki az amerikai földtani intézet (USGS) és az Észak-Dakota Egyetem szakemberei. A BioScience címû folyóirat e heti számában megjelent tanulmányuk szerint ugyanis, ha a különbözõ kacsafajoknak, vízimadaraknak és kétéltûeknek táplálékforrást és fészkelõ helyet jelentõ észak-amerikai vizenyõs területeken 4 Celsius-fokkal növekszik a hõmérséklet, akkor az állatok élõhelyei kiszáradhatnak.
A kutatók modellezéssel mutatták ki, hogy a forróbb éghajlat milyen következményekkel járna a területen. Eredményeik szerint a magasabb hõmérséklet miatt csökkenne a talaj nedvessége és a területek növényzetének mennyisége is. Így az Észak- és Dél-Dakota, Minnesota, Iowa és Montana államain, valamint Kanadán is áthúzódó vizenyõs területek túlságosan szárazzá válnának a kacsák és az egyéb vízimadarak számára a fészkeléshez - mutatott rá W. Carter Johnson, a tanulmány egyik szerzõje.
Mivel a lápos területeken élõ fajok életciklusának egy része vízhez kötött, ezért napközben muszáj egy valamennyi idõt a vízben tölteniük. "A lápok sokkal sérülékenyebbek és kevésbé rugalmasak a klímaváltozással szemben, mint azt korábban hittük. Nehéz elképzelni, hogy a megváltozott környezeti feltételek között hogyan lehet majd megvédeni a vízimadár populációt" - mondta Glenn Guntenspergen, az USGS kutatója.