Tényleg sírnak a krokodilok

Két ausztrál kutató egy vizsgálat során megfigyelte, hogy a krokodilkönnyek tényleg léteznek, igaz azoknak valószínûleg nincs közük a bûntudathoz. Amikor valaki szomorúságot tettet "krokodilkönnyeket hullajt". Ezen szólás egy régi mítoszból ered, mely szerint az állatok táplálkozás közben sírnak. A Floridai Egyetem kutatója most azon következtetésre jutott, hogy a krokodilok ténylegesen sírnak étkezés közben, ám pusztán fiziológiai okok, nem pedig valamiféle cudar, hüllõ lelkifurdalás miatt.

Kent Vliet zoológus megfigyelt és videóra rögzített négy, fogságban élõ kajmánt és három alligátort - a krokodilok közeli rokonai - miközben azok a floridai St. Augustine Alligátorfarm Zoológiai Parkban étkeztek. Kiderült, hogy a hét állat közül öt könnyekben tört ki, ahogy beletépett táplálékába, néhányuk szeme habzott és bugyborékolt is.

Vliet szerint, "az általános irodalomban számtalan utalás van arra, hogy a krokodilok táplálkoznak és sírnak, ám mindez majdnem teljesen anekdotálás. Biológiai szemszögbõl némi zavar figyelhetõ meg a tárgyat érintõen a tudományos irodalomban, így eldöntöttük, hogy közelebbrõl is megvizsgáljuk a jelenséget".

Vliet elmondta, akkor kezdett neki a kutatásnak, amikor felhívta D. Malcolm Shaner neurológiai konzulens és neurológus professzor. A kutató - aki társszerzõje a most megjelent tanulmánynak - egy relative ritka szindrómát vizsgált, mely az embereknél olyan arcbénulást okoz, hogy a betegek étkezés közben sírnak. Egy neurológusoknak szánt prezentáció elkészítéséhez, az orvos arra volt kíváncsi, hogy az úgynevezett krokodilkönnyeknek van-e biológiai alapjuk.

Shaner és Vliet számos utalást talált a krokodilkönnyekre a különbözõ könyvekben, több száz évvel ezelõttõl napjainkig. A kifejezés "Sir John Mandeville Utazása és Hajóútja" címû, 1400-ban publikált könyv egyik bekezdésével nyerhetett széles körû népszerûséget. A könyv szerint "abban az országban rengeteg krokodil van. ... Ezek a kígyók megölik az embereket és sírva elfogyasztják õket".

Shaner és Vliet a síró krokodilokra a tudományos irodalomban is talált utalásokat, ám azok vitatottak vagy zavarosak voltak. Egy kutató a múlt század vége felé megpróbálta feltérképezni, hogy a mítosz igaz-e. Tette mindezt úgy, hogy hagymát vagy sót dörzsölt az állatok szemeibe. Amikor a krokodilok nem törtek ki könnyekben, a kutató azon konklúzióra jutott, hogy az állítás hamis - mondja Shaner. A kutató szerint, "a probléma ezen kísérletekkel az volt, hogy a tudós nem akkor vizsgálta meg az állatokat, amikor azok étkeztek. Csak hagymát és sót tett a szemeikbe".

Ennek eredményeképpen, Vliet úgy döntött, elvégzi saját megfigyeléseit. A mítosz szerint, a krokodilok gyakran sírnak, miközben embereket esznek. Természetesen a két kutató nem embereket adott az állatoknak. Vlietnek be kellett érnie a kutyakeksz-szerû alligátor táplálékkal, mely a St. Augustine farm egyik legfõbb árucikke. A kutató úgy döntött, alligátorokat és kajmánokat vizsgál krokodilok helyett, mivel ezen állatokat már betanították, hogy a szárazon egyenek. Ez nagyon fontos tényezõ ahhoz, hogy lássák a könnyeket, mivel a vízben az állatok szeme amúgy is nedves.

A farm gondozói azért nem tanították meg a krokodilokat szárazon táplálkozni, mivel azok annyira agilisek és agresszívek - mondja Vliet. Ám elmondta, biztos benne, hogy ugyanazon reakciókat kapja a kajmánok és alligátorok esetében is, mivel azok szoros rokoni kapcsolatban állnak a krokodilokkal.

Az egyelõre továbbra is rejtély, mi váltja ki az állatoknál a könnyezést. Vliet szerint elképzelhetõ, hogy a fújtatás és sziszegés eredménye lehet, mely gyakori, a táplálkozáshoz társuló viselkedést. Az arc- és orrüregeken átpréselt levegõ elvegyülhet a krokodilok könnyüregében a könnyekkel, és a szemen át ürülhet ki. Egy dolog azonban biztos, nem a bûntudat a kiváltó tényezõ. Vliet elmondta, "tapasztalatom szerint, amikor a krokodilok valamit a szájukba vesznek, azt komolyan is gondolják".