Éles fogak

Ha akarna, széttéphetne,
Torkod szétmarná véresre,
Egy harapásába kerülne,
És csuklód már összetörne. De nem használja fegyverét,
Nem lázad fel a semmiért.
Tűr, amíg lélek tud tűrni,
Sőt, még sokkal tovább is.

És Te, ember, mit művelsz vele mégis?
Lelkedben a felelőtlenségnek határa nincs…
Hű barátodat meggyilkolod,
Szerető szolgád veszni hagyod.

Tanulhatnál tőle, igen,
Mert sokkal tisztább az ő lelke.
A kutyád sosem hagyna cserben,
Védi hálátlan életed!

Tanulj, nem szégyen tanulni,
Tanulj végre már szeretni!
Jobb tanárod pedig ki is lenne
Mint a kutyád személyesen?!

Szeress, nem szégyen szeretni.
Szeress végre már valakit!
Hűen szeress, mint a kutyád,
Ki feláldozná érted magát.

S ha elmész e kis csoda mellett,
Ne azt nézd, hogy ő nem ember.
Azt nézd, mit tanulhatsz tőle,
Mert lehet, hogy különb, mint Te!

Írta: Diós Anita