Sajnálom...

Csepp kis remegő kutyácska
Ült az utcasarkon várva
Hogy felbukkanjon a gazdája...
Én tudtam, hogy mind hiába... Két szép szemét rám emelte,
Talán segítségem kérte.
Figyelt fekete szemeivel,
A bájos kis tekintettel...

Sajnálom, de nem értelek...
Mit akarsz mondani nekem?
Nem értem, hogy mit mesélsz épp,
Tán szomorú lelked történetét?

Sajnálom, de nem értelek.
Mit akarsz mondani nekem?
A segítségem kéred halkan,
Szavak nélkül épp, a bajban?

Sajnálom, de nem értelek...
Mit akarsz mondani nekem?
Hogy milyen jó a te gazdád,
S hogy biztosan ő is rád vár...?

Sajnálom, de nem értelek,
Mert másképp látom az életet.
Felelőtlen volt a te gazdád,
De ezt biztosan nem mondanád...

Tudom, hiszel a gazdádban,
Bízol benne, de hiába...
Mit mondani akarsz azért nem értem,
Mert ember feletti az örök hited.

Mert úgy bízol az emberekben,
Bennünk, sokszor bűnösökben,
Úgy szereted a gazdádat,
Mint egy ember semmit soha...

Sajnálom, de nem értelek.
Kérlek, bocsásd meg ezt nekem.
Hiába fürkészem szemed...
Sajnálom, de nem értelek...

Írta: Diós Anita