Tanárok boncolnak hüllõket, kisebb állatokat, orvostanhallgatók pedig a kisebb állatok mellett tucat számra operálnak tanulmányai éveik alatt macskákat, kutyákat. Vannak olyan telepek, ahol kifejezetten mûtétgyakorlat céljára tenyésztenek állatokat.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Az állatokon elvégzett mûtétgyakorlatoknak az a célja, hogy a "test" kezelése (pl. vágások, varrások, stb.) rutinná váljanak. Ezzel együtt a halált is rutinként kell kezelniük.
Sok orvostanonc állatbarát is, de az oktatáson való részvétel számukra is kötelezõ. Az oktatási intézmények nagyrészt humánusan kezelik az állatokat, és a mûtétgyakorlatok után elaltatják azokat.
Lehetne azonban alkalmazni másfajta (alternatív) lehetõségeket is. de nehézkes az átállás.
Egy professzor mondta: "a számítógépes modellezés szélesítéséhez az oktatók informatikai oktatása is szükségszerû lenne, de erre nem hajlandó mindegyikük...".
Gyógyszerpróbák
Mielõtt az emberi-és állati gyógyszerek a kereskedelmi forgalomba kerülnek, azelõtt le kell, hogy törzskönyvezzék azokat. A törzskönyvezést megelõzi egy teljes körû teszt, mely kiterjed a hatásmechanizmus vizsgálatra, a mellékhatások megfigyelésére, minden egyébre.
Egy gyógyszer teszteléséhez több száz állat kerül felhasználásra. Évente sok tucat gyógyszert hoznak forgalomba, így a laborkísérletek áldozatául esett állatok száma idehaza sok ezer, a világban pedig milliós nagyságrendû.
Az ember teremtõ? Lehet uralni minden élõlényt, és azokat az emberi faj védelmére felhasználni? Ez egy bonyolult kérdéskör.
Állatkísérletek a szépségiparban
A világszerte felháborodást kiváltó állatkísérletek harmadát kozmetikai célokból végzik. Ez a tesztelési forma kiváltható modernebb, humánusabb kísérletekkel is, ráadásul a fejlett országokban - így Magyarországon is - törvények tiltják. Ezzel együtt a hazánkban piacvezetõ nagy kozmetikai cégek egy része még mindig e módszerhez folyamodik termékei elõállításakor.
Mikor a kozmetikumok végtelen tárházából válogatunk a drogériák polcai elõtt hajladozva, természetesen a legtartósabb, legnívósabb, legjobb árfekvésû és hangsúlyozottan borbarát termék megvásárlása lebeg célként szemünk elõtt. Kevesen tudják, hogy kedvenc eso- és könnybiztos szempillafestéküket, amely egyáltalán nem irritálja a szemet, nyulakon tesztelték, illetve ugyanezt tették azzal a samponnal is, amely egyáltalán nem csíp.
A hazánkban is jelen lévõ kozmetikai cégek nagy része állatokon teszteli termékeit. Egyes felmérések szerint az állatkísérletek 31 százaléka kozmetikai, 63 százaléka hadászati célokat szolgál. A teszteknek mindössze hat százaléka célozza a gyógyítást.
Orpheus Egyesület - Seres Zoltán
Állatkísérletek: a halálgyárak százada
Antropocentrikus világunkban az állatok kizsákmányolásának és megbecstelenítésének számtalan módja létezik. Kezdhetném a sort a kedvesen, jópofán ügyetlenkedõ állatok ártatlannak tûnõ cirkuszi mutatványaival, amelynek egyetlen célja az állatok nevetségessé tétele olyan helyzetekben, amelyekben az ember oly talpraesettnek mutatkozik és ahol a mutatvány annál sikeresebb minél elképesztõbb és az állat saját világától minél elrugaszkodottabb mutatványra kényszeríti õt az idomár. Majd a különféle "sportok" és idõt múlató szórakozások következhetnének amelyekben az állatokat halálra hajszolják, céltáblának használják vagy pusztulásig tartó viadalra ösztönzik õket állattársaik vagy egy fondorlatosan felfegyverkezett ember ellen. Ez utóbbinál oly módon teszik, hogy az állatnak még csak esélye se maradjon a védekezésre vagy a menekülésre, így biztosítva az embernek a felsõbbrendûségét és mindenek felett álló ügyességét és okosságát bizonyítani hivatott tett sikerét.
A sorba beletartozik, de messze nem zárja le azt az az ember természetétõl idegen táplálkozás ami korunkban oly hatalmas halálgyárakat hozott létre, hogy az ott elõállított húslények összsúlya sokszorosan meghaladja a velük táplálni hivatott emberiségét és amely az élet szentségét és a minden egyes élõben fellelhetõ egyediségét a mesterségesen felpumpált igények és a profitra való sóvárgás szólamai alatt puszta nyersanyaggá züllesztette!
Csakhogy a terror legbrutálisabb aktusa kétségtelenül az állatkísérlet. Annak az egyoldalú és egyenlõtlen háborúnak amelyet az ember az állatok ellen vív, ezen epizódja leginkább a náci koncentrációs táborokra emlékeztet. A hasonlóság nyilvánvaló hiszen ennek a háborúnak vannak börtönei, vannak kínzókamrái, vannak krematóriumai és beteges elméi is vannak akik festéket injekcióznak áldozataik szemébe, van üvöltés, fájdalomtól elcsukló hang, könyörgõ szemek, tehetetlen düh, érzéstelenítés és higiénia nélkül felnyitott testek, megfertõzött, daganatoktól összeroncsolt szervek és kegyetlen, felháborító pusztulás! Most kezdõdõ sorozatunkban errõl lesz szó.
1.rész, Toxicitási tesztek
A nem orvostudományi célú kutatási állatkísérletek közül a rutin toxicitási tesztek száma a legmagasabb. Hazánkban is a ez a legtöbb állati életet követelõ területe az állatkísérleteknek. Legalábbis a jelen pillanatban rendelkezésre álló adatok alapján erre következtethetünk.
A toxicitási teszteket egy-egy új vagy valamilyen mértékben megváltoztatott termék veszélyességének vagy ártalmatlanságának megismerésére alkalmazzák. A termékek lehetnek az iparban vagy a mezõgazdaságban felhasznált anyagok például: elektronikai eszközök forrasztásához használt anyagok, festékek, kenõanyagok, növényvédõ szerek, mûtrágyák, mosószerek, lehetnek élelmiszer adalékanyagok, színezõk és ízfokozók, de lehetnek gyermekjátékok alapanyagai vagy mondjuk papírzsebkendõ, és nem utolsó sorban kozmetikumok, szappanok, krémek, fogkrémek, körömlakkok, stb.
Az alkalmazott kísérletek
Az elsõ olyan tesztekre amelyekben szándékosan állatokat mérgeztek meg, hogy egyes toxikusnak vélt szer emberre való veszélyességét kimutassák, valószínuleg az elsõ világháború vegyi fegyvereinek kifejlesztésekor került sor. Ezen kísérleteknek eredményei voltak a könnygáz, a mustárgáz, a karbonilklorid és késõbb a szarin. A toxikológiai vizsgálatok ebben az idõben kezdõdtek és azóta is töretlenül alkalmazzák õket. Magyarországon a toxikológiai és minõségellenõrzõ intézetekben valamint gyógyszeripari vállalatok saját laboratóriumaiban továbbá néhány bedolgozó egyetemen.
Az állatokon alkalmazott toxicitást elemzõ tesztek különfélék lehetnek, egyben azonban mindegyikük közös: az állatoknak szükségtelenül és igazságtalanul szörnyû szenvedést okoznak aminek csak pusztulásuk vet véget. A tesztek kegyetlenségét fokozza, hogy azokat érzéstelenítés vagy a kialakult tünetek bárminemû kezelése nélkül végzik, mivel az befolyásolhatná a kísérlet eredményét.
Az állattesztek eredményeinek emberre való alkalmazása ma már általánosan vitatott! Mivel az állatok és az ember szervezete, biológiai felépítése (bélrendszer, idegrendszer stb.) nagymértékben különbözik, ezen kísérletek eredménye erõsen megkérdõjelezhetõ. A fizikai felépítésben rejlõ ellentétekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy például a nyúlnak az emberrel ellentétben pislogóhártyája, belsõ szemhéja is van ami eleve egy óriási különbség.
A pontos eredmények érdekében a tesztkörülményeket a valóságnak megfelelõen kell kialakítani, azaz ha egy tesztanyag emberre gyakorolt toxicítását akarjuk mérni, mivel végül az ember használja azt, akkor a kísérletet emberen kell elvégezni. Mai modern technológiákat alkalmazva ez már veszélytelenül elvégezhetõ.
1981-ben neves tudósok találkoztak a svédországi Uppsalában, hogy az állatkísérletek tudományos használhatóságáról értekezzenek. A tudományos tanács az állatkísérleteket, óvatosan fogalmazva "majdnem teljesen felesleges eljárások"-nak minõsítette.
Az állattesztek pontatlanok, eredményeik félrevezetõk.
Idõnként botrányt kavarnak a már jó ideje forgalomban lévõ gyógyszerek vagy élelmiszeradalékok, stb. káros hatásai. Mivel vannak olyan mérgezõ anyagok amelyek az állatokra hatástalanok, de az emberben súlyos betegségek forrásaivá válhatnak és olyanok is amelyek csak az állatokra vagy csak bizonyos fajtákra hatnak, de az emberre veszélytelenek. Így miután más módszerekkel bizonyították, egynémely elõzõleg állatokon tesztelt és biztonságosnak nyilvánított termék pl. gyógyszer emberre nézve károsító hatását késõbb a laboratóriumi állatokon képtelenek voltak produkálni a mellékhatást.
A hatvanas évek elején ennek, az állattesztek hamis eredményeibõl származó tévedésnek anyák és gyermekek estek áldozatul. A világ számos országában születtek gyermekek végtagok nélkül vagy fejlõdésükben erõsen visszamaradva azoktól az anyáktól akik terhességük alatt bizonyítottan a thalidomide nevû nyugtatót szedték. Ezt az utóbb betiltott gyógyszerkészítményt a hagyományos toxikológiai vizsgálatokkal tesztelték, mégis késõbb derült ki, hogy az emberi magzatban deformációt idéz elõ.
A tesztek már csak azért sem helytállóak különösen a hosszú távon emberek által fogyasztott termékek pl. ételszínezékek és egyéb adalékanyagok esetében, mert az ember máskép reagál majd egy hosszú távú, folyamatos, kis mennyiségû és koncentrátumú szer adagolására mint egy kísérleti állat az egyszeri, de legalábbis rövid lefolyású vizsgálat során kapott nagy mennyiségû, erõs koncentrátumokra.
Ha ez mind igaz, miért alkalmazzák õket mégis világszerte - kérdezhetnénk. Az egyik lehetséges válasz mint oly sok más esetben is az üzlet. A tesztek elvégeztetésével a cégek a vásárlók biztonságának ellenében leginkább a saját maguk érdekeit akarják védeni. Hiszen termékük egy esetleges elõre nem jelezhetõ mellékhatásával kapcsolatban a legjobb alibi, hogy õk elvégeztették a ma elérhetõ "biztonsági elõírásokat". Továbbá vásárlóikat - akik általában nagyon megbíznak a modern tudomány eredményeiben - próbálják biztosítani, hogy termékük biztonságos. Sokak számára pusztán a "Klinikailag tesztelt" felirat látványa és a tudat, hogy ellenõrzés folyik, már garanciát jelent.
Az esztelen kísérletezgetések a tények és tiltakozások ellenére, viruló üzletként tovább folytatódnak, már csak azért is mert azok akik bevezethetnék az alternatív technológiákat anyagilag érdekeltek a kísérletek folytatásában.
A tesztek:
Draize-féle irritációs tesztek.
Az úgynevezett Draize-féle (a feltaláló, az amerikai dr. J. H. Draize neve után) irritációs tesztben a kísérletet végzõ személy egy teljesen tudatánál lévõ, mozgásában korlátozott állat - többnyire albínó nyúl, csipeszekkel kipeckelt szemébe cseppent különbözõ oldatokat pl. sampont vagy körömlakkot. A kísérleti állatot lekötözik vagy a nyulak esetében egy erre a célra kialakított kalodába zárják amelybõl csak az állat feje lóg ki ill. csak a nyakát tartja (nyakkaloda). A kísérlet közben elõfordulhat, hogy a szereket elkerülni akaró állat kétségbeesett kapálózásában a nyakát töri.
A teszt rendkívüli fájdalommal jár, hiszen a szem az érzékszervek közül a leginkább érzékeny. Még az igen enyhén maró vagy akár teljesen semleges szerek is igen erõs kínnal járnak, mert minden nem "oda való dolog" testidegen és a szervezet tiltakozását váltja ki.
A tesztanyagok szembe juttatását követõen bizonyos intervallumokban 12, 24, 48 óra stb. a kísérletet végzõ személy feljegyzi a szem finom szövetei roncsolódásának fokát amely lehet ödéma, bevörösödés, fekélyképzõdés, bevérzés vagy vakság.
A károsodás fokát egy irritációs skálán személyes becslés alapján határozzák meg. Ebbõl adódóan ugyanazzal a szerrel más laboratóriumban más és más eredményt kaphatunk.
Neves toxikológusok is egyet értenek abban, hogy a Draize tesztek "durvák és pontatlanok mert pusztán a megfigyelésen alapszanak".
Különös, hogy a legsúlyosabb kritikák magából az iparágból erednek. 1971-ben az Esso Orvosi Kutató Részlege és egy másik cég által kezdeményezett vizsgálat kimutatta, hogy a Draize teszt nem hiteles. A huszonöt laboratóriumban lefolytatott megfigyelés alapján a tanulmány rendkívüli eltéréseket fedezett fel a teszteredményekben, ahogy a kísérletet levezetõ személyek a nyulak reakcióit felbecsülték. Végül kijelentették, hogy "a procedúra nem lehet mértékadó alapja semminemû új szabályozásnak".
1986 februárjában Johns Hopkins a Center for Alternatives to Animal Testing (Központ az Állattesztek Alternatívájáért) munkatársa kijelentette: "A Draize teszt nem tükrözi megfelelõen az emberen létrejöhetõ irritáció fokát."
Halálos dózis teszt. (LD 50, letális dózis teszt)
Az akut mérgezés vagy halálos dózis tesztet annak megállapítására eszelték ki, hogy mennyi az a szervezetbe juttatható anyagmennyiség amennyitõl a vizsgálatban részt vett tesztcsoport egyedeinek fele elpusztul. Innen az elnevezés is: halálos dózis 50 (LD-50). Ezt az igen elterjedt tesztet kb. 1927-óta alkalmazzák.
A teszt folyamán az esetek többségében, egy tömlon keresztül különféle szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagot, például arcpúdert vagy más kozmetikumot, vegyszereket, mõanyag alapanyagot erõszakolnak az állatok gyomrába. A folyamatot ezért kényszeretetésnek is nevezik. Máskor a szereket a gyorsabb felszívódás érdekében a bor alá fecskendezik illetve a légnemû anyagok esetében gázkamrában vagy gázmaszkkal hosszan, akár több órás idõtartamig is az állatokkal kényszerlélegeztetik.
Az kényszeretetésnél a tesztelt anyagok mérgezõ, maró és egyéb roncsoló hatásától, valamint a szervezetben okozott mérgezéstõl eltekintve sokszor pusztán az anyag mennyisége halált okoz. Máskor az állat a kiöklendezett szertõl fullad meg amitõl apró szervezete szabadulni próbál. Kényszeretetésnél bélvérzés és a tömlõ okozta sérülések is megfigyelhetõk.
A kísérletekben általában rágcsálókat: patkányokat egereket és nyulakat, valamint nagyszámú kutyát, macskát, ritkábban majmokat használnak fel. Meg kell jegyeznem, hogy a laborban használt patkányoknak semmi közük az oly sokakban undort keltõ csatornapatkányokhoz.
Ez a teszt az egyes szerek toxikusságának meghatározására eleve megbízhatatlan eredményt ad hiszen az egyes állatfajok sajátosságaitól sõt a fajon belül az egyes egyedek fizikai állapotától, korától, nemétõl is nagyban függ. Például a nikotin az ember számára már 0.9 mg/kg-os adagban halálos, de egy kutyának 9.2 mg/kg, egy galambnak 75 mg/kg, egy patkánynak 53 mg/kg a halálos adag. Ilyen alapon a toxicitási vizsgálatok eredményét fõkép azok emberre való alkalmazását akár jóslással is elõre jelezhetnék.
Teratológia
Kényszeretetéses eljárással történnek a teratológiai tesztek, is bár ezek célja nem a halálos dózis megállapítása hanem a toxicitás finomabb következményeinek felderítése. Ezért a tesztanyagok koncentrációja és mennyisége az LD tesztben alkalmazotthoz viszonyítva kisebb, viszont idotartama sokszorosan meghaladja azt.
Maga a tudományág elnevezése a teratogen görög eredetu szóból ered. Teratosz jelentése szörny, és génesz jelentése születés. Ami a toxikológia esetében arra utal, hogy ok maguk kárhoztatják ezeket a szánalomra méltó állatokat születési deformációra.
A vizsgálatot kényszer etetett majd mesterségesen megtermékenyített nõstényeken alkalmazzák. Mielõtt az anya megszülhetné utódját széndioxidgázzal megfojtják, majd a magzatot kioperálják és felboncolják. A magzatnak a beetetett anyag miatt keletkezett fejlõdési hibáiból pl. csontozatának torzulásából következtetnek a mellékhatásokra. Az ilyen vizsgálatokat, de más vizsgálatokat is veszélyes és fájdalmas ellenõrzõ vizsgálatok pl. a szemüregbõl vagy a szívbõl való vérvétel, gerinccsapolás, vizeletvétel, stb. teszik az állatok számára még elviselhetetlenebbé.
Bõr irritációs tesztek.
Ebben a tesztben az állatok szõrét leborotválják esetleg a bort is megkaparják a nyers felületig. Ezután a tesztelni kívánt anyagokat a bõrre ill. a bõrbe kenik és a sebet letakarják, majd befáslizzák vagy begipszelik. A gipszelés célja, hogy a kínlódó állat ne tudja a szert letisztítani, miközben fájdalmától szabadulni akar. A szert adhatják fecskendõvel is a bõr alá vagy az izomzatba vagy a végbélbe. A tesztek eredményeként hólyagképzõdés, vérzés és fekélyképzõdés lép fel. Némely maró anyag (a nyers bõrön még a legenyhébb anyag is az) teljesen áteszi magát a szerencsétlen teremtmények bõrén, elevenen égetve õket. Ezután meghatározott idõ után a sebeket megvizsgálják és a hatásokat feljegyzik.
Jogaiktól megfosztva
A kísérleti állatok a külvilágtól teljesen izoláltan, szûk ketrecekben vagy terráriumokban tengetik nyomorúságos életüket, minden természetes igényüktõl megfosztva. Nincs napfény, friss levegõ, társaság mit sem szólva az állatok társadalmi igényeirõl. Mozgásterük a végletekig korlátozott, egy kutyának kb. 1.5-szer 1.5 méter, egy nyúlnak 50-szer 30 centiméter, egy rágcsálónak még kisebb terület jár.
A kísérleteket valamiképp túlélo állatok rendszerint más tesztben már nem alkalmazhatók így végül õket is elpusztítják. Néhányukat széndioxidgázzal fujtanak meg másokat egyszerûen agyonütnek. A kutyákat úgy ölik meg, hogy hónaljban elvágják az artériát és elvéreztetik õket.
A "munka" során felgyülemlõ tetemektõl való megszabadulás legsimább módja a hamvasztás. A toxikológiai telepeken látható magas kémények erre a célra is szolgálnak.
Arra a kérdésre, hogy hány állatot ítélnek kínhalálra a magyarországi toxikológiai tesztekben ma még nem tudunk pontos adatokkal szolgálni. Jórészt azért mert az illetékesek gyártási titokra hivatkozva nem adnak ki információkat (és különben is igen idegesek lesznek ha errõl faggatjuk õket) sot alkalmazottaikat is írásban hallgatásra kötelezik. Néhány külföldi adat viszont rendelkezésre áll és ezekbõl halványan következtethetünk a magyar viszonyokra. Pl. az Egyesült Államokban évente 5 millió kutyát, rágcsálót és majmot használnak fel. Magyarországon valószínûleg évente több tízezer állat pusztul el csak a toxikológiai vizsgálatokban.
Honnan származnak az állatok? Az állatokat külön erre a célra szakosodott hazai állattenyésztõk, vagy a felhasználók maguk tenyésztik.
Erõszakmentes in vitro alternatívák
Az alternatív tesztek kikerülik a teszteredményeknek a tesztállatok kondíciójából, korából, és a faji eltérésekbõl adódó differenciáit így azok könnyen szabványosíthatók és nemzetközileg is elfogadottak lehetnek.
Az esetek többségében a nem állati kísérletek lényegesen olcsóbbak és kevesebb idõt igényelnek az élõ állatokon végzett tesztekkel szemben. Az InVitro International Eytex tesztcsomagja például egy kemikália három koncentrációját képes tesztelni 99.50 dollárért míg a Draize teszt ugyanezt 1,000 dolláros áron teszi. Az állatokat mellõzõ vizsgálatoknak másik nagy elõnye, hogy nem kell állatokat vásárolni vagy tenyészteni, sõt táplálásuk és tartásuk szükségtelenné válása is költségcsökkentõ.
Már a hatvanas években is folytak kutatások az állatok kiváltására vonatkozóan. Az Agarose Diffusion metódus is ennek az idõszaknak a terméke. A tesztet az orvosi eszközökben és protézisekben használt mûanyagok és más szintetikus anyagok toxicitásának megállapítására fejlesztették ki. A tesztben, emberi sejteket és kis mennyiségû tesztanyagot helyeznek egy lombikba úgy hogy azokat csak egy vékony réteg agarose, egy tengeri alga származék választja el. Ha a tesztanyag irritáns akkor körülötte elpusztulnak a sejtek.
Az Ames tesztben a vizsgálni kívánt kemikáliát salmonella typhimurium baktérium kultúrával vegyítik majd különbözõ aktiváló enzimeket adnak a keverékhez. A technológia 174-bõl 156 állati rákkeltõt és 108-ból 96 ártalmatlan szert volt képes detektálni. Azaz a teszt 90 százalékos pontossággal dolgozik.
A fent említett Eytex-metódus, az irritációt egy növényi proteint módosító rendszeren keresztül állapítja meg, a szaruhártya reakcióit imitálva. Minél nagyobb az irritáció az oldat annál átlátszóbbá válik. Az elszínezodés egy speciális színskálán pontosan mérhetõ. A Skintex formula, amit szintén az InVitro International fejlesztett ki, a közönséges tök sárgás héjának alkalmazásával utánozza az emberi bor reakcióit idegen anyagokra. Mindkét technológia több mint 5000 különbözõ anyag toxicitásának kimutatására alkalmas!
A Neutral Red Bioassay, a Kaliforniai Clonetics Corporation terméke, egy vízben oldódó festéket ad a normál emberi bõrsejtekhez. Egy számítógép méri a festék borsejtekbe való felszívódásának fokát, megmutatva a relatív toxicitást. A számítógépes elemzés kizárja a felmérést végzõ személy szubjektív megfigyelését ami az állattesztek precízségének egyik komoly korlátja.
Megemlíthetünk két emberi bõrsejteket alkalmazó technikát is a Clonetics EpiPackját és a Marrow-Tech, NeoDerm nevû termékét.
Alternatív technikákat ajánl két Cambridge-i cég is a Biosurface Technology és az Organogenesis.
A számítástechnika rohamos fejlodésével ma már olyan matematikai és komputerizélt modellek is rendelkezésre állnak, amelyek a már ismert toxikus anyagok felépítését és tulajdonságait felhasználva képesek pontos információt szolgáltatni az anyagkombinációk vagy új szerek "viselkedésével" kapcsolatban. A Health Designs Inc. által forgalmazott Topkat software-csomag pl. száj, szem és bõr irritációk elõrejelzésére is alkalmas.
A jelenleg elérhetõ technológiák folyamatos fejlesztése komoly kihívást jelent a hagyományos toxikológiának és elterjedésük várhatóan megold egy komoly etikai problémát.
Az emberi tényezõ
Azoknak az embereknek akik az állatkísérletekben részt vesznek mindennapos tevékenységük, hogy megölnek vagy szenvedést okoznak érzõ, tudatos lényeknek. Milyen lehet megszokni a pusztítást? Milyen értékrend mûködik bennük? Mit várhatunk tõlük? Vajon ha olyan döntés elé kényszerülnének ahol emberéletek felett kellene dönteni, könnyedén választanák-e a halált hisz számukra ez olyan egyszerû? Vajon családjuk és ismeroseik elott eltitkolják-e az olyan kényes és szégyellni való epizódokat mint egy kutya megfojtása vagy megmérgezése? Ez szinte bizonyos, nem hinném, hogy a munkából hazatérve büszkén mesélik a gyermekeiknek, akik mondjuk épp egy képeskönyvet forgatnak, hogy "ma éppen egy bájos fehér nyuszi szemébe csöppentettem hajlakkot". Ha ilyen ismerõsöd van egyszer kérdezd meg tõle!
Írta: Török Zoltán - Megjelent a Vegetáriusban.
Alternatíva a biológiaoktatásban: Új megközelítés egy új évezredben
(az EuroNICHE videója - narrátor)
Az oktatás és a képzés az élettudományokban azt jelenti, hogy a diák a hagyományos ismeretanyag elsajátításán túl gyakorlati jártasságot is szerez.
A végzett hallgatóknak, akik állást kapnak, otthonosan kell mozogniuk mindazokban a technikákban, amelyeket ma a laboratóriumokban, klinikákon használnak, többek között a kísérletek tervezésében és kivitelezésében.
De hasonlóképpen fontos, hogy megfelelõen kommunikálni tudjanak a betegekkel, vagy hogy kellõ érzékenységgel viseltessenek a rendkívül bonyolult ökológiai rendszerek iránt.
Sokaknak közülük kézzelfogható tapasztalatokra kell szert tenniük az élõ állatokkal vagy az állati szövetekkel kapcsolatban.
A biológus-, állatorvos- és orvosképzésben a hallgatóknak gyakorlati munkát kell végezniük a tudásanyag elsajátítása és különféle jártasság megszerzése céljából. Olyan gyakorlati munkát, amely számos esetben a hallgató számára az állat boncolását vagy az élõ állattal való kísérletezést jelenti.
Ám azok az eszközök és az a megközelítési mód, amit a tanárok használnak, napjainkra nagy fejlõdésen ment keresztül, részben a technológiai fejlõdésnek köszönhetõen, részben pedig a diákok és az egész társadalom igényeihez, elvárásaihoz igazodva.
Ebben a filmben bemutatjuk az élettudományok új irányzatait, górcsõ alá véve azokat a klasszikus kísérleteket, amelyekben a hagyományos állathasználatot ma már haladó alternatív módszerek széles skálája váltotta fel.
IDEGÉLETTAN
SimNerve
Dr. Hans Braun:
A SimNerve annak a klasszikus idegkísérletnek a szimulációja, amelyet az állatélettan-gyakorlatokon évek óta csinálnak. Én magam is részt vettem ennek a programnak a kifejlesztésben. Én voltam az élettani rész felelõse, hogy a program élettani vonatkozásai szakmailag helytállóak legyenek. Ez jónéhány éve volt, amikor egyre több diák nem akarta elvégezni a kísérletet, s végül úgy döntöttünk, hogy nem is folytatjuk õket tovább és alternatív módszert dolgozunk ki.
A SimNerve három részbõl áll: élõhely-bemutatás, elõkészületek és maga a kísérlet. Az elsõ a diák bevezetése a programba: képeket láthatunk különbözõ békafajokról, hallgathatjuk a békák hangját. A második rész a békaideg kipreparálásának menetét mutatja be. A harmadik, a fõ rész egy virtuális laboratóriumba kalauzol el, ahol minden felszerelés rendelkezésre áll, ami a kísérlet elvégzéséhez szükséges. A diákok el tudják helyezni a két békaideget az ingerlõ és a jelfelfogó elektródák közé; ingerelni tudják az ideget éppúgy, mint egy valódi állatkísérletben.
Amikor egy diák valódi békaideggel kísérletezik, rendszerint szünet nélkül aggodalmaskodik, nem csinál-e valamit rosszul, nem tesz-e kárt az idegben. Mert akkor új békát kell felboncolnia és új ideget kipreparálnia. A számítógépes szimulációs programmal helyesen tudja elvégezni a mûveleteket, és ilymódon, a kísérlet valamennyi részét végigcsinálva a tanulás sokkal hatékonyabbá válik.
Nézzünk meg egy egyszerû ingerlést annak szemléltetésére, milyen elõnyei vannak egy efféle programnak. Ezzel a fonállal bárhol elkötözhetjük az ideget. Ha itt, az ingerlõ és jelrögzítõ elektródák között kötözzük el, az akciós potenciál nem éri el a jelfelfogó elektródát. Nem keletkezik inger, az akciós potenciál zéró. És most megcsináljuk, amit valódi kísérletben lehetetlen: eltávolítjuk a cérnát, és az ideg ugyanúgy válaszol, mint elõtte.
Leif Bjellin:
Az egyik EURONICHE-konferencián bemutatták a SimNerve-program egy korai verzióját. Szerencsémre sikerült kapnom egy másolatot belõle, így már azelõtt kipróbálhattam, mielõtt forgalomba került volna. Ilymódon be tudtam mutatni a tanszékemen, és bevezethettük az oktatásban. Nagyon sikeresnek bizonyult, mindenki szerette, hiszen rendkívül látványos és sokatmondó programról van szó.
Hans:
Nagyon meg voltam lepõdve, milyen jól mûködik. Egyes helyeken jobban, mint az igazi kísérlet!
BIOPac
Marie Briggman:
Ezt az eszközt melegen ajánlom minden egyetem számára. Mi, tanárok, éppúgy, mint a növendékeink teljes mértékben elégedettek vagyunk a használatával.
Per Ekstrom:
Ha idõt spórolsz meg, például azzal, hogy jól beállítod a programot, akkor egyúttal pénzt is megtakarítottál. Kevesebb a napi feladat, egy napba, egy hétbe több kísérlet fér bele� egyszóval nyilvánvaló a dolog pénzkímélõ része. A BioPac egy olyan mérõeszköz, amellyel számtalan dolgot tudunk megmérni, attól függõen, hogyan állítjuk be. Mi a diákjaink számára egy saját magukon végzendõ kísérlethez, az ideg vezetési sebességének meghatározásához használjuk. De sok más paraméter meghatározására is alkalmas. Tényleg számtalan lehetõséget kínál.
Marie:
Elõször elektródákat teszünk a diák alkarjára. Egyet a könyökéhez, egyet a kezére. Stimuláljuk a könyökénél, és mérjük a kialakult ideg-impulzust a kezéhez erõsített elektródán. Ezeket az ideg-impulzusokat a képernyõn meg is tudjuk jeleníteni.
Per:
A SimNerve és a BioPac egymás utáni alkalmazása nagyon tanulságos a diák számára. Elõször megfigyelheti a beállítások elõnyeit a SimNerve-en, majd felhasználhatja a szerzett tapasztalatokat, amikor a BioPac-ot használja.
Marie:
Énszerintem a BioPac-nak a pedagógiai értéke a legfontosabb.
IZOMÉLETTAN
Miográf
Wolfgang Kuck
Az már nagyon rég volt, több mint száz évvel ezelõtt, amikor a béka izom-ideg kísérleteket elkezdték. Azóta magas szintre kifejlesztett készülékek vannak, amelyekkel ugyanolyan vagy akár még jobb kísérleti eredmény érhetõ el állat feláldozása nélkül.
A Miográf az ideg és az izom közti kapcsolatot regisztrálja, és minden egyes specifikus ingerlésre adott válasz eredményét dokumentálja. A vizsgálatban részt vevõ személy jobb kezét a mûszerre helyezi, és megkeresi a legmegfelelõbb pozíciót az EMG-kapcsolathoz. Utána az ingerlõ elektróddal való kapcsolat felvétele következik.
A számítógépes menü nyolc kísérletet tesz lehetõvé. Amikor ezt kiválasztottuk, a paraméterek legmegfelelõbb beállítása következik az adott kísérlethez. A kísérletek automatikusan zajlanak. A számítógépes kiértékelésben a test valamennyi reakciójának az eredménylistáját megtaláljuk és kielemezhetjük. A békából származó ideg-izom-kísérlet és az ember Miográffal történõ önvizsgálata között az eredmények tökéletesen megegyeznek.
SimMuscle
Hans Braun:
A diákok sokkal jobban szeretik a SimMuscle-programot, mint ha igazi ideg-izom preparátummal kéne dolgozniuk. A SimMuscle alapvetõen ugyanúgy épül fel, mint a SimNerve. Három részbõl áll: elõször az élõhely, ez megint csak békák bemutatása a hangjukkal együtt. A második rész az izom kipreparálása, amely ugyanúgy kezdõdik, mint az izomé.
A kipreparált izommal bemegyünk a laborba, az élettan-gyakorlatra, amely a program harmadik része. Itt valamennyi eszköz a rendelkezésünkre áll, ami a kísérlethez kell. A készüléket a programban ugyanúgy kell bekapcsolni és a paramétereket beállítani, mint az igazi kísérletben. Alkalmazhatunk egyszerû ingerlést, dupla ingerlést, hogy megfigyelhessük a két izomösszehúzódás egymásra rakódását, és folyamatos ingerlést, hogy kielemezhessük a tetanuszos izomösszehúzódást.
Minden izolált izom plasztikusan viselkedik. Itt most ezzel szerencsére nem kell számolnunk, mert csak a mesterséges, izolált preparátumban fordul elõ, természetes élettani helyzetben nem. A plasztikusság komolyan zavarja a jelek rögzítését.
A diákok felszabadultan próbálnak minél többet megtanulni, többet, mint az állatkísérletben.
FARMAKOLÓGIA
Microlabs
Henk van Wilgenburg:
Az egyik legfõbb elõnye, hogy rövidebb idõ alatt lehet megcsinálni a dolgokat, és emiatt többet lehet elvégezni, jobban lehet koncentrálni a tanulás valódi célkitûzéseire. A múltban a diákokat gyakran megzavarta a berendezés körülményes beállítása. Most a szimulációval ez már nem probléma.
A Microlabot a 70-es években fejlesztették ki, amikor egyre több diák fordult szembe az állatkísérletezéssel. A Microlab több program kombinációja. Ez itt az egérnek a különbözõ szerekkel, drogokkal szemben tanúsított viselkedését bemutató program. Többféle viselkedési módot látunk. A diák feladata a megfelelõ viselkedésre rákattintani, amit aztán ellenõrizhet is. A diák megtanulhatja, milyen a normális viselkedés, és hogyan viselkedik az állat speciális szerekre.
Meg tudjuk mutatni a tüneteket is, videorészleteket egerek, patkányok, nyulak és más állatok viselkedésébõl: megnézhetjük például a különbséget a rángás és a görcsös izomösszehúzódás között; nem egy szép látvány, de legalább nem kell többé megismételni. Itt azokat a szereket látjuk, mint a sztrichnin, amely ezt a hatást kiváltja, tehát megismerkedhetünk a különbözõ anyagokkal, és demonstráljuk az egész tünetegyüttest, amely patkányban megjelenik, ha sztrichnint adunk neki. Ezek olyan állatkísérletek, amelyeket a diákoknak a 60-as évekig csinálniuk kellett; azóta viszont már nem kell többé élõ állatokon bemutatni.
A MicroLab-nak van az állat mozgásával kapcsolatos, integrált programja is. Kiválaszthatunk például egy felnõtt nõstény patkányt, adunk neki egy intraperitonális injekciót, de elõtte a dózis megállapításához tudnunk kell az állat súlyát. Aztán, ha beadtuk az injekciót, egy perc múlva megfigyeljük, van-e változás a viselkedésében. Eltelik újabb egy perc, megint megnézzük. A harmadik perc után már látszik, hogy az állat nem természetesen mozog. Ha eltelt öt perc, megint megfigyeljük. Ekkor a diáknak el kell döntenie, folytassa-e a mefigyelést, érdemes-e várnia, vagy adjon-e be újabb dózist.
Az izolált szöveteknek sokféle szimulációja létezik, például tengerimalac-vékonybélrõl; van program izompreparátumokról, agyideg-diafragma preparátumról, és így tovább. Ezek a programok még DOS operációs rendszerben vannak írva, és bármilyen számítógépen futtathatók. Hamarosan kijön a Microlabok egy új, Windows-ra megírt sorozata, de azokban az országokban, ahol még régebbi számítógépekkel dolgoznak, az eredeti Microlab-okat érdemes használni. A Microlab-programok számtalan olyan dolgot képesek bemutatni, amit igazi állatkísérletben lehetetlen.
SEBÉSZET
POP-Trainer
Gerhard Szinicz
A POP-Trainer egy igen egyszerû és könnyen kezelhetõ berendezés operálás szimulálására. A szimulálás tökéletes, különösen a vérzéscsillapítást lehet jól gyakorolni. Addig gyakorolhatunk, ameddig csak akarunk, és eközben egy állat sem hal meg.
Szükség van hozzá a vágóhídról egy belsõ szervre, például májra vagy tüdõre. Elõször is egy csövet húzunk a szerv fõ artériájára. Ezután csapvizet vezetünk bele, amely a keringést fogja szimulálni. A szervet belehelyezzük a POP-Trainer-be. A rendszer zárt, így teljesen tiszta. A normális vérkeringést tökéletesen szimulálja, azt gyakorolhatunk vele, amit csak akarunk. A gyakorlatot kétkezi munkával kezdjük, az anatómiai struktúrák kiboncolásával, az artéria, a véna, az ureter (húgyvezeték), majd a legizgalmasabb feladat a parenchimális (mûködést feltáró) operációk, a vese részleges boncolása. Azután valamennyi modern módszert kipróbálhatjuk, mint az ultrahang, a nagyfrekvenciájú vizsgálatok, a lézer. Bármelyiket használhatjuk a POP-Traineren.
Többféle szervvel dolgozhatunk. Általában a májat szoktuk behelyezni az epehólyaggal, a vastagbelet béldarabokkal, és persze a vesét az artériájával. Nagyszerû nézni, hogy a hallgatók még akkor is folytatják a munkát, amikor az órának már vége van.
ANATÓMIA
DigiDiss
A DigiDiss egy számítógépes program, amely különféle állatok boncolását mutatja be állóképek, videofelvételek és animáció segítségével. A számítógépen elvégezhetjük az állat boncolásának minden részletét. Egyenként azonosíthatjuk a szerveket, és ezzel összefüggésben szövettani, rendszertani, törzsfejlõdési és egyéb ismereteket szerezhetünk. Ily módon tehát sokkal jobban kapcsolódunk más tudományterületekhez, mint a hagyományos tanítás során.
A DigiDissen belül különbözõ részek vannak. A program az állat bemutatásával indul. Jelenleg patkány, tõkehal, fóka, béka és tyúk felboncolása készült el, de a késõbbiekben gerinctelenekkel is kibõvítjük a sort. Aztán megismerkedünk az alkalmazandó boncolási eljárással és eszközökkel. Video-sorozatfelvétel mutatja be az állaton ejtendõ vágásokat, és háromdimenziós ábrákon nézhetjük meg a belsõ szerveket, például a szívet, valamint a csontvázat, és a kültakarót is. Van egy törzsfejlõdési rész, amely az egyes állatcsoportok közti törzsfejlõdési rokonságot kíséri figyelemmel. A rendszertani részbõl megtudhatjuk, hogy a vizsgált állat mely rendszertani csoportba tartozik.
Kristina Wereen
Valódi boncolás közben ha valamit elrontasz, nem kezdheted újból: muszáj folytatnod, vagy abba kell hagynod az egészet. A DigiDiss segítségével vissza is mehetsz, meg elõre is. Saját magad dolgozhatsz, ahogy csak akarsz. Azt hiszem, ez a legjobb benne.
Christoffer
Akárhányszor ismételhetünk, és közvetlen összehasonlítást is tehetünk az állatfajok között, összehasonlíthatjuk a szöveti felépítésüket. Jelenleg a szövettan-kurzus általában külön megy az anatómiától. Sõt a diák sok esetben elõször szövettant tanul, s egyáltalán nincs mindig tisztában vele, hogy milyen szervet lát. És csak sok hónappal késõbb tanul a szervrõl. Itt egyidejûleg látható a kettõ, s ez a nagy elõnye.
Természetes módon elpusztult állatok
Siri Martinsen
Siri Martinsennek hívnak. Harmadéves hallgató vagyok a norvégiai Állatorvosi Egyetemen. Mint leendõ állatorvosoknak, ismereteket kell szereznünk az állatok belsõ felépítésérõl. Ennek egyik módja természetesen az állat felboncolása. Ehhez az állatokat megölik, ami szerintem nemcsak helytelen, de szükségtelen is, mert természetes halállal elpusztult állatokat is boncolhatnánk, ahogyan én is tettem a tanulmányaim során.
Az egyik lehetõség, hogy telefonos kapcsolatba lépünk állattulajdonosokkal, és megkérjük õket, hogy bocsássák rendelkezésünkre a tetemet, ha az állat elpusztul. Ily módon nekem már ló-, tehén- és juhtetemekhez sikerült hozzájutnom. Szintén megoldás, ha az egyetem, amely elpusztult állatokat akar beszerezni, felveszi a kapcsolatot állatorvosi klinikákkal. Kis- és nagytestû állatok egyaránt beszerezhetõk ilymódon.
Szóval, idehoztam az állatot a patológiai laborba � fontos persze, hogy ne fertõzõ betegségben vagy súlyos sérülésben elhalt állat legyen � és felboncoltam. Én csak ezt a módot tartom etikusnak.
Mindennapos dolog az oktatásban az állatok felboncolása, ami sajnos ma sok áldozatot követel. Én azt gondolom, a biológia- és állatorvosképzésben a természetes úton meghalt állatok beszerzése az egyik legfontosabb lépés, hogy csökkentsük az oktatásban felhasznált állatok számát.
Gerinces anatómia
Az élettudományok oktatásában jónéhány gerinces faj van, amelyet rendszeresen használnak az anatómia és az élettan kurzusain. Az angliai Portsmouth Egyetemen a médiaszakemberek és a biológiatanárok közös szakmai és anyagi hozzájárulásával magas szinten kivitelezett videofilmek készültek. Ez a Gerinces anatómia címû sorozat fóka, béka, galamb és patkány boncolását tartalmazza.
Az egyenként 50 perces videofilmek az adott állatfaj anatómiáját és evolúciós jelentõségét nagyfelbontású fényképeken, egymásra helyezett színes illusztrációkon és háromdimenziós animáció segítségével mutatják be.
A videók az állat külsõ bélyegeinek áttekintésével kezdõdnek. Ezt követõen az állat boncolása következik. A narrátor segítségével a diák lépésrõl lépésre halad a gyakorlat során. Minden fajnak ismertetésre kerülnek részletesen az emésztõ-, kiválasztó-szaporító, keringési és más szervrendszerei.
A narrátor azonosítja a szerveket és környéküket, és leírja funkcionális kapcsolataikat.
A Gerinces anatómia létrehozásának fõ oka az volt, hogy a diák mélyebben elsajátítsa az összehasonlító anatómiát. A tanárok véleménye szerint ez a video gyakran több információt nyújt, mint maga a boncolás. Nem kevésbé fontos, hogy a diák maga választhatja meg, hogyan akar tanulni, a lehetõ legkedvezõbb tanulási környezetben.
AZ ÁLLATTAL VALÓ BÁNÁSMÓD ELSAJÁTÍTÁSA
Koken Rat (Mesterséges patkány)
Leif Bjellin
A Koken Rat egy mesterséges patkány, amely különféle mûanyagokból és szilikonból készült, és éppen úgy fest, mint egy igazi állat. Az elsõ, amit meg kell tanulnunk, hogy hogyan tartsuk helyesen a patkányt. Ezt a Koken Rat-on könnyen meg lehet mutatni: két ujjunkkal megfogjuk a mûállat bõrét a nyaka körül, közel a füleihez, a többi ujjunkkal és a tenyerünkkel pedig a bõrét ragadjuk meg.
A következõ, amit meg kell tanulni, az állat mesterséges táplálása csövön. A diák megtapasztalhatja, hogy ha követi a csõvel a száj hátsó részét, az lényegében magától lecsusszan a gyomorba. Ezen az átlátszó részen keresztül jól látható, helyesen vezettük-e be a csövet: látszik a légcsõ, a nyelõcsõ, a gyomor.
Ezután, s ez talán a legfontosabb, megtanulhatjuk, hogyan adjunk be intravénás injekciót a farki vénába. Elég jól látható, csakúgy, mint igazi patkányon, hogy hol futnak az oldalsó farki vénák, s amikor úgy gondoltuk, megtaláltuk õket, elkezdhetjük beadni az injekciót. Addig gyakorolhatjuk, amíg csak akarjuk. Ezt itt például a svéd állatorvostan-hallgatók valóban használják: aki elõször lát ilyen mûveletet, annak picit mulatságos, de végül is tetszik nekik a dolog.
AZ EMBERSÉGESEBB OKTATÁS IRÁNYÁBA
Tannetje Koning
Tannetje Koning vagyok Hollandiából. Állatorvostant hallgattam az Utrechti egyetemen, ahol 1994-ben végeztem. Közvetlenül utána állást is kaptam Zeewoldéban. Az én véleményem szerint bárki kiváló állatorvos lehet mindenfajta állatkísérlet végzése nélkül. Azokat az állatokat, amelyeket nem lehetett meggyógyítani, felhasználhatjuk az oktatásban, ily módon nagyszámú kísérletet lehet kiváltani. Véleményem szerint még a sebészetet is jobban el lehet sajátítani egy állatorvosnál, mint állatkísérlettel, mert ez esetben megtapasztalhatjuk a sebészi beavatkozást a maga egészében, egészen az állat felgyógyulásáig.
Amikor a tanulmányaimat végeztem, még nem voltam benne biztos, állatorvos akarok-e lenni. Ha kényszeríteni akartak volna állatkísérletek végzésére, az az ár már nem érte volna meg, és abbahagytam volna. Én úgy gondolom, ha állatkísérleteket végzel, egyre kevésbé figyelsz oda az állatokra, és másként viszonyulsz valamennyi állathoz, sõt talán az emberekhez is. Szerintem helytelen dolog állatokon kísérletezni, mert nem adjuk meg nekik azt a tiszteletet, ami minden élõlénynek kijár.
Kerstin Lindholm-Kiessling
Kialakítottunk egy olyan kurzust, amely megbízható élettani tudást és gyakorlati ismereteket nyújt állatkísérletek végzése nélkül. Számomra tehát az alap a kísérletek nélküli oktatás, mivel a kísérletekre egyszerûen nincs szükség. Annyi módja van az élettani alapelvek bemutatásának, hogy állatkísérletek fölöslegesek.
Leif Bjellin
Én úgy látom, nincs semmiféle hátránya az alternatív módszerek használatának. Ha lennének, nem tudnánk olyan jól haladni velük. Nem cserélnék fel egy jól bevált állatkísérletet, ha csak kicsit is rosszabb lenne az az alternatíva, ami helyettesíti.
Jonathan Balcombe
Nem lehet kérdéses, hogy a diákok hatékonyan tanulnak alternatív módszerek segítségével. Csaknem 20 publikált szakmai tanulmány ismeretes, amely az alternatívákat használó diákok teljesítményét veti össze a hagyományos állatkísérleteket végzõkével. Ezek azt bizonyítják, hogy az alternatív módszerekkel tanuló diákok teljesítménye cseppet sem rosszabb, sõt nem egy esetben jobb, mint az állatkísérletekkel tanuló társaiké.
Kerstin
Hadd emlékeztessek rá, hogy az oktatásban nem az a feladat, hogy új ismeretet tárjunk fel, hanem hogy már ismert tudást adjunk át. Az igaz, hogy szintén fontos kérdés, hogy a diákok a saját kezükkel tapasztalják meg a dolgokat, de végül is csak tényeket ismernek meg a végén. Ezért szerintem még nem szükséges állatokat feláldozni.
Jonathan
Szintén nem mellékes a diákok számára annak üzenete, hogy az oktatás során élõ állatokat vetünk alá fájdalmas beavatkozásnak. Szomorú ellentmondás, hogy amíg a laboratóriumi felszerelést, amit használunk, értékesnek tekintjük és újra használhatónk, addig az állatokat eldobható tárgyként kezeljük, amelyek a szeméttárolóban végzik a gyakorlat befejeztével. Az én felfogásomban ez annál is zavaróbb, mivel az élettudományok egyik legalapvetõbb tanítása az élet tisztelete.
Kerstin
Az Európai Konvenció nagyon világosan kimondja, hogy csak azoknak a diákoknak kell részt venniük állatkísérletes oktatásban, akiknek erre leendõ hivatásuk miatt szükségük van. Így azok számára, akiknek a szakmájukhoz ez nem kell, biztosítani kell az alternatív módszerek használatát.
EURONICHE
Nick Jukes
Az EuroNICHE, 2001-tõl InterNICHE, egy nemzetközi hálózat a humánus oktatásért, amely az érintett diákokkal együttmûködve a lelkiismereti szabadság védelmében nyújt támogatást, a tanárok számára pedig segíti az alternatív módszerek bevezetését.
Ursula Zinko
Megjelenünk az egyetemeken, szemináriumokon és mi magunk mutatjuk be a rendelkezésre álló alternatív módszereket. De ugyanúgy megvan a lehetõség ezeket a módszereket testközelbõl tanulmányozni a konferenciáink során is.
Nick Jukes
Sokan és sokféle emberek az InterNICHE tagjai, akik különbözõ szemszögbõl közelítenek ugyanahhoz a kérdéshez. A szervezet egyfajta gyûjtõmedencéje kíván lenni a humánus oktatásról folyó vitáknak. A tagok közül sokan maguk is diákok, akik szembehelyezkednek az állatkísérletekkel, tanárok, akik alternatív módszereket fejlesztettek ki, és a legkülönbözõbb területrõl jövõ érdeklõdõk, akik az állatok felhasználását kiváltó alternatívákat szeretnék megismerni.
Ursula Zinko
Az Interniche elsõsorban információk terjesztésével, a diákok jogainak megismertetésével, és a törvénykezéssel foglalkozik.
Nick Jukes
Úgy érezzük, nagyon fontos feladat a diák-tanár konfliktus minimalizálása, ezért a diákokat arra biztatjuk, beszéljenek tanáraikkal a gyakorlat célkitûzéseirõl, akármilyen gyakorlatról legyen is szó, és keressenek alternatív módszereket vagy módszerek kombinációját, amely helyettesíthetik az élõ állatok felhasználását.
Ursula Zinko
Ma már nagyszámú alternatív módszer áll rendelkezésre, és ha egyesítjük a különbözõ tanítási metódusokat és megközelítési módokat, magas színvonalú, emberséges oktatást fejthetünk ki, amely teljes mértékben kielégíti a tanítás célkitûzéseit.
Nick Jukes
Az InterNICHE alternatívakölcsönzési rendszere egy olyan gyûjtemény, amely képes kiváltani az élõ állatokon végzett kísérleteket. A rendszer kifejlesztésének célja az volt, hogy a tanárok és diákok kikölcsönözhessék és behatóan megismerhessék a legkülönbözõbb, rendelkezésre álló termékeket.
Ursula Zinko
Az EuroNICHE megjelentetett egy gyûjteményes kiadványt is A tengerimalactól a számítógépes egérig címmel, amely egy referenciagyûjtemény 400 alternatív módszerhez. A könyv hasznos, praktikus útbaigazítás az adott módszer gyakorlati alkalmazásához, leírásához és elérhetõségéhez.
Nick Jukes
Arra buzdítjuk a tanárokat, hogy lépjenek kapcsolatba az InterNICHE-sel, ha bármilyen kérdésük van bizonyos állatélettani gyakorlatokkal kapcsolatban, hogy milyen alternatívák vagy azok milyen kombinációja tudja helyettesíteni õket. Ecélból létrehoztunk egy alternatíva tanácsadó szolgálatot is, és van bõséges szakirodalom, meg egy internetes honlapunk is, amely további felvilágosítást nyújt.