Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Dr. Csölle Anita, a MÁOSZ elnöke a sajtótájékoztatón elmondta: nem azt szeretnék, ha minél több menhely és menhelyi férõhely létesülne az országban, hanem azt, hogy ne legyen szükség ezekre a férõhelyekre. Ennek pedig a legjobb módja a szaporulatszabályozás, azaz az ivartalanítás, a megelõzés és természetesen a szemléletformálás.
A kampány fõ célja a menhelyes állatok ivartalanítása (hiszen nem minden menhelynek van anyagi kerete arra, hogy a mûtéteket elvégeztethesse), a szemléletformálás (beleértve annak a tévhitnek az eloszlatását is, hogy az állatoknak egyszer ellenie kell és kiemelve a gazdás állatok ivartalanításának fontosságát is) és végül, hogy az állatvédõk újra országos szinten összefogjanak és együtt lefolytassanak egy - a korábbiakhoz hasonlóan sikeres - kampányt.
Bár az elsõ lépéseket az amúgy is szûkölködõ és csekély anyagi forrásokból gazdálkodó állatvédõk tették meg, a MÁOSZ reméli, hogy egyre többen csatlakoznak majd a kampányhoz és tesznek felajánlásokat az alapba, nem csak cégek és magánszemélyek, hanem a magyar állam is. Ez azért is elengedhetetlen, mert az állatotthonok jelenleg is állami feladatot látnak el - állami finanszrozás nélkül (!), pedig a kóborállat probléma nem csak az állatvédõk problémája, hanem mindannyiunké.
Farkas Tamás, a pécsi Misina Természet- és Állatvédõ Egyesület elnöke megdöbbentõ statisztikával is szolgált az egybegyûlteknek. A szervezet összeadta azokat az államtól (szerzõdések, pályázatok útján elnyert, stb) összegeket, melyekbõl 10 éves fennállása során gazdálkodni tudott, majd az állatotthonban ez idõ alatt megfordult állatok számával (8940 kutya) elosztva kiszámította, mennyit fordított az állam egy kutya élete végéig történõ tartására, ellátására. Az öszeg - bár a szervezet sok hazai menhelynél sokkal jobb helyzetben van - sokkolóan kevés: a magyar államnak mindössze 3982 forintja jutott egy kutyára; ebbõl kellett volna akár 10 évig fedezni az állattal járó összes költséget: élelmezést, oltásokat, mûtéteket, stb.
Farkas Tamás hangsúlyozta, hogy az Ivartalanítási Alaphoz kapcsolódóan nem csupán egyszeri kampányra, hanem folyamatos munkára van szükség, hiszen a végcél egy olyan, mûködõ alap, amit nem a civil szektor legrosszabbul finanszírozott ága, azaz az állatvédõk tartanak fent, hanem ami fenntartja önmagát - lehetõleg állami és önkormányzati hozzájárulással.
A sajtótájékoztatón dr. Pintér Zsolt, a Magyar Állatorvosi Kamara fõtitkára kiemelte az ivartalanításon kívül az egyedi azonosítás fontosságát is, ami szintén segíthet tehermentesteni a menhelyeket azzal, ha az elveszett eb a lehetõ leghamarabb visszakerülhet a gazdájához. A Kamara képviseletében dr. Lorászkó Gábor is támogatásáról biztosította a kezdeményezést. A MÁOK lehetõséget lát arra, hogy az állatotthonokat gyakorlati munkával is segítse. Dr. Lorászkó Gábor szerint lenne lehetõség többek között arra is, hogy a frissen végzett magyar állatorvosok tapasztalt állatorvosok felügyelete alatt ingyen ivartalanításokat végezzenek a hazai menhelyeken, amennyiben a menhelyeken a feltételek adottak a mûtétek elvégzéséhez. Ez körforgásos rendszerben kerülne kialakításra, oly módon, hogy minden állatotthon évente egyszer sorra kerülhessen. Az állatorvos team havi kb. két alkalommal kelne útra, így évi 24 helyszínen végezhetnének ingyenes mûtéteket.
A MÁOSZ a sajtótájékoztatón bemutatta azt a szemléletformáló ivartalanítási kiadványát is, melyet minden állatvédõ szervezet és érdeklõdõ számára elérhetõvé tesz változatlan formában szabadon terjeszthetõ, nyomdakész, digitális formátumban.