rss
állatmenhely kutyamenhely adó 1 adó1százalék, kutya, cica mentés, örökbefogadás
  • Lelkes Miklós: Kóborló, kecskével, kutyával

  • Share on Tumblr Nyomtatóbarát vagy PDF verzió

    Rettentően Kálmán nem kecskével, kutyával szokott kóborolni, - most mégis ez történt. Előzőleg kecske és kutya nélkül ment és ment, ha kellett a harmadik falu határáig is.

    · INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

    Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
    Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása

    Miért?

    Különös szokása volt: dalszövegeket írt, és addig ment, amíg nem lett kész a zenéhez a költemény.

    Most is ez történt, csak kicsit hosszasabban és másképpen. A harmadik falu határában még mindig csak ennyi volt készen a dalszövegből:

    Dicsérem Önt, Juliska!
    Ügyeske és ugyiska!

    Ezzel Kálmán elégedetlen volt, jogosan. Ekkor vette észre: kecske követi. Szép fehér szőrű. Kálmán, tévesen, feltételezte: ő tetszett meg a kecskének. Elárulom: nem annyira ő, mint a kezében tartott lombos ág, amit Kálmán az elképzelt zene ütemére lóbált.

    No és a kutya?

    Azt a Kálmán zsebében maradt kolbász csalta oda, de azért a kutyus magát a legényt is rokonszenvesnek találta.

    A kóborlás folytatódott, most már kecskével, kutyával együtt.

    Az ötödik falu szélén a menet megállt egy kerítésnél. A kecske nekiállt falni a kerítés résein kikíváncsiskodó virágos bokor leveleit. Kálmán is nekiállt falni, de ő a szemeivel látványt: egy leányt a kerítés túloldalán. A kutya meg falni szeretett volna, ezért Kálmán kolbászos zsebéhez húzódott közelebb.

    A leány nem szép volt, hanem a szépnél sokkal több: gyönyörű. Neki is megtetszett a legény, de azért nem hagyta szó nélkül saját kerti bokra levélritkítását:
    - Hé, te legény, a kecskéd illetlenül viselkedik!

    Kálmán magához tért az ámulatból:
    - Bocsánat, Kisasszony, Rettentően Kálmán vagyok, de nem vagyok e kecske gazdája, csak hozzám csatlakozott. A kutya szintén. Ám azért rászólok a kecskére.
    Rá is szólt, kissé dalíróhoz méltóan:

    Kecske, kecske, illetlen egy kecske,
    e leány majd rácsap fenekedre!
    Mások bokrát megdézsmálni vétek.
    Fehérszőrű, remélem, megérted!

    A fehérszőrű kecske e figyelmeztetés után sem tért át illetlenségről illedelmes viselkedésre.

    A leány azt mondta:
    - Gyere be, a kecskét hátra visszük, a ház mögé, ott megkötjük, füvet legelhet. A kutya kap egy félig lerágott csontot. Te meg, ha akarsz, ihatsz velem egy kis tejeskávét. A nevem Rétcsodáló Júlia. Miért állsz olyan rettentően maflán, Rettentően Kálmán? Mit szólsz a javaslatomhoz?

    Kálmán összeszedte magát:
    - Maflán azért állok, mert még sohasem láttam olyan fenségesen szép leányt, mint te. A javaslatodhoz pedig azt szólom, hogy nem szorul javasasszonyra, vagy doktorra, annyira egészséges. Köszönöm a kecske és a kutya nevében is.

    Tíz perc múlva négyen is elégedettek voltak: a kecske (bár karóhoz kikötését nem kedvelte) a fűvel, a kutya a félig lerágott csonttal, a legény, meg a leány a tejeskávézgatással és beszélgetéssel.

    A tejeskávé igen jó volt, de a tálcára kitett sütemény még inkább. A leány bevallotta: tanítónő a faluban. A legény sem titkolta dalszerzői mivoltát.

    Ekkor a leány felkiáltott:
    - Ó, hó, halihó! Tudom ki vagy, mert zongorázni is szoktam néha. Te írod
    Pisztrángos Elemér zenéjéhez a dalszövegeket. A múltkor zongorán le is játszottam az egyiket, amelyiknek szövege így kezdődik:

    Csiribiri, csiricsáré!
    A én csókom a babámé!

    A legény kapott a szón:
    - Elzongoráztad? Ó, és mint tetszett a szövege?

    - Tudod, én igazmondó vagyok - jelentette ki a leány. Tetszett, de csak, mint nevetséges csacskaság. Persze, tudom, az ilyesmit szeretik az emberek, ám, ha így folytatod, sohasem lesz belőled Petőfi!
    - Igazad van, Júlia, - ismerte el Kálmán - bár, ha szegény Petőfi sorsára gondolok.. No és te mivel foglalkozol a tanítás mellett?

    - Meséket írok - jelentette ki a leány. Ha akarod, téged is beleteszlek az egyik mesémbe.

    - Kitűnő ötlet! - helyeselt a legény. Tegyél bele a valóságba is, a mesédbe is, mint az udvarlódat!

    Elpirult Júlia, de szerencsére megérkeztek a szülei. Meghívták Kálmánt: vacsorázzon velük. Azt hitték: szabadkozik, és nemet mond. Ám a legény egyből igent mondott, sőt, ami vendégként nem is volt kötelessége, még az asztal megterítésében is segített.

    Vacsora után beszélgettek erről-arról, várható termésről, időjárásról.
    Megegyeztek: a kecske és a kutya ottmarad, majd holnap beugrik a legény a kecskéért. A kutya, ha kóbor, örökre ott maradhat, de a kecskét vissza kell adni jogos tulajdonosának.

    A legény nem sejtette, hogy kié lehet a hozzá csatlakozott kecske, de hazafelé kigondolt valamit. Amikor egy falun ment keresztül, a saját maga által kigondolt dalt énekelte:

    Valahol egy fehér kecskét találtam.
    Nem kértem én, de jött egyre, utánam.
    Nénik, bácsik, bibircsókos emberek,
    szóljanak, ha fehér kecskét keresnek!

    Az egyik kapuból fejkendős néni sietett a legény elé:
    - Jó estét, Rettentően Kálmán úr! A miénk az a talált kecske! Hol van most?

    - Hát Vadkörtefalván, Rétcsodálóék portáján. Jámbor kecske, csak nem tud beszélni. Otthagytam.

    - Nagyon köszönjük, Rettentően úr! No, akkor mindjárt szólok az uramnak, hogy menjen el érte! - mondta a nénike.

    A nénike férje el is ment a kecskéért, ott kiderült, hogy ismeri Rettentően Kálmánt. Kivallatták: miből él ez a különös legény, valóban dalszövegírásból?

    - Azt én nem tudom, - mondta az ember - mert nem a mi falunkban lakik, hanem Harcsakenegetősön. Párszor találkoztam vele, amikor ott jártam, beszélgettünk is, de annyit mondok: fura ember! Időnként elővett valami papirost, arra körmölgetett. Kérdeztem: mit ír? Azt mondta: a bácsi olyan ízesen mondott ezt-azt, leírtam. Mi az, hogy ízesen? Ízes a lekváros bukta, nem az én beszédem.

    Amikor a bácsi elment, a leány apja azt mondta a feleségének:
    - Lehet, hogy fura legény ez a Kálmán, viszont a mi lányunk is különös azzal a meseírói mániájával, de nem merek neki szólni ezért, mert mégiscsak jó az a pénz, amit a tanításért kap, hiszen csak tíz hold földünk van, ami nem túl kevés, de nem is valami sok. A mesékért eddig Júlia nem kapott semmit, pedig kettőt-hármat már ki is nyomtattak a városi újságban, Címerpajzsoson.

    A leány mindezt nem hallotta, de másnap is eljött hozzá a legény, most már kecske nélkül. A talált kutyáért senki sem jelentkezett, az ottmaradt Rétcsodálóéknál. Befogadták.

    Azt mondta a leány:
    - Hát, te Kálmán, csinos fiú lennél, ha nem hordanád ezt az ízléstelen piros nyakkendőt, azokkal a fehér csíkokkal. Melyik leány vette neked?

    - Azt nem leány vette, hanem asszony, a házvezetőnőm és egyúttal szakácsnőm. Már benne van a korban. Kitűnően főz, süt, de a férfi öltözethez nem ért. Címerpajzsoson vette nekem, és észrevétlenül kötötte ma a nyakamba, amikor éppen a Juliskás dal szövegén törtem a fejem.

    - Hát neked szakácsnőd is van? - csodálkozott a leány. Olyan jól fizetik a dalszövegeid, hogy szakácsnőre is telik?

    - Ennyire jól nem, de azért van belőlük olykor kis pénzecském, ha Pisztrángos Elemér megzenésíti - válaszolta a legény. Nagy dicsőség, kis fizetség! Írtam is erről dalocskát, azt is megzenésítette Elemér. Így kezdődik:

    Szegény vagyok, mint a templom egere.
    Nem merek én pályázni a szívedre!
    Nem meri a szívem azt súgni neked:
    szegény vagyok, angyalom, de szeretlek!

    Teltek a hetek, hónapok. Kálmán és Júlia sokat találkozott, a szívek is megteltek szerelemmel.

    Júlia egyszer csak így szólt:
    - Mesét írtam egy mafla legényről, aki kecskével és kutyával jött a leányhoz, de elfelejtett virágot hozni, és a kecskéje a lány virágos bokrának leveleit falta. A mafla legény szépen udvarolt, de nem merte megcsókolni a leányt, a kezét megkérni még kevésbé. Visszariasztotta saját szegénysége, nem volt egy talpalatnyi földje, kénytelen volt dalszövegírásból keresni betevő falatját.. A leány mégis várta, várta a csókot, a leánykérést.. Miként tetszik ez a mese?

    - Pompás mese! - ugrott egyet örömében Kálmán. Sok igazság van benne, főleg a legény maflaságáról. Ám apróbb tévedések is belecsúsztak, ha a mese földi mására, a valóságra gondolsz. Egyrészt a kecske nem volt a legényé, csak hozzá szegődött. A legény szegénysége is kissé eltúlzott, mert ugyan ott, ahol lakott,
    Harcsakenegetősön, talpalatnyi földje sem volt, de távolabb, Tojástáncoltatón,
    ötven hold bérbe adott földje: szántók, gyümölcsösök, szőlődombok.. A dalszövegeket pedig nem kényszerből írta, hanem élvezetből, és ha az a mesebeli leány behunyja most a szemét, akkor észreveheti: a mesékkel olykor még a maflaságot is meg lehet gyógyítani..

    Rétcsodáló Júlia boldogan hunyta be mindkét szemét, és olyan mesebeli csókokat kapott, hogy csak na! A kezét is megkérték utána, de meg mindjárt el is kérték, kézen fogták, és máris vitték, kézen fogva, Júlia szüleihez. Utóbbiak még úgy tudták, hogy Kálmán szegény dalszövegíró, de azért nem ellenezték a házasságot.

    Júlia szülei később, amikor a legény már elment, az öröm mellett, kissé aggodalmaskodtak is: miből fognak a fiatalok megélni? Leesett az álluk, amikor leányuk elkezdte óvatosan bevallani, hogy kiderült: választottjának szegénysége elég távol van a templomi egér szegénységétől.

    A lakodalomra sok meghívott jött, és mindenki szép ajándékot hozott. A legolcsóbban azonban Pisztrángos Elemér, a zeneszerző úszta meg az ajándékvásárlást. Intett a zenekarnak, azok rákezdték, és Elemér már fújta is a dalt, amelynek szövegét ezúttal, kivételesen, ő írta szerzőtársa helyett:

    Ó, te szegény, nagyon szegény, Rettentően Kálmán!
    Szegénységed megríkatott ötven holdad láttán.
    Sírt a szántód, sírt a szőlőd, könnyeztek gyümölcsfák:
    koldus voltod a templomi egerek is szánták!
    Bérbe adott vízimalmod azt őrölte egyre:
    bárcsak ez a kerek világ hozzád szegényedne!

    Ó, Júlia, Rétcsodáló, mit is hoztam néked?
    Egy szép könyvet, - hadd olvassa kopott gúnyás férjed!
    Most hoztam a könyvesboltból. Címlapja nem tarka,
    s csupán kecske, kutya, meg egy mafla legény rajta.
    Ámde belül? Nincsen abban szép meséknek híja, -
    s a szerzője számíthat ám a tiszteletdíjra!

    Elemér felmutatatta a könyvet. Ki csodálkozott a legjobban? Maga a szerző, Rétcsodáló Júlia. Nem is sejtette, hogy valakik (talán Kálmán és Elemér?) kiadatták a meséit: FEHÉR KECSKE, BARNA KUTYA, MAFLA LEGÉNY ÉS MÁS TÖRTÉNETEK címmel.

    Júlia átvette a könyvet, megcsókolta Elemért, de mindjárt Kálmán, a férj is kapott egy csókot, hogy ne legyen féltékeny. A lakodalmas nép éljenzett, lelkesedett, - utána meg mindenki annyit evett, amennyi belefért. Volt olyan holnapra látó, aki a zsebeit is megtömte finomságokkal, - de volt miből.

    Hamarosan a kóbor fehér kecske is megjelent, fehér szőrén szívpiros festékkel ott ékeskedett: SOK BOLDOGSÁGOT!

    Mi volt még? Nagy nevetés, lúdhájjal kenegetés, mézesmázos muzsika, libamáj lopó cica..

    Lelkes Miklós
    (2013)


    Share on Tumblr Nyomtatóbarát vagy PDF verzió
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • A korábban gondoltnál sokkal színesebb az élet az óceánokban

    Sok eddig nem ismert életformát azonosították nemzetközi összefogásban tudósok a világ minden tájáról a tíz éven át tartó "tengeri népszámlálás" során a világ tengereiben.

  • Elárasztják a mókusok a finn városokat

    Nem csak az emberek települtek egyre nagyobb arányban a városokba az elmúlt száz évben Finnországban: a mókusok is szívesebben cserélik erdei otthonuk csendjét a városok zajára.

  • Harry herceg az állatkínzó?

    Véresre sarkanytúzta a lovát. A nemrég nyilvánosságra hozott fotókon jól látható, hogy az állat oldala véresre van sarkantyúzva, holott a szabályok értelmében tilos ostorral vagy sarkantyúval sérüléseket okozni. Ellenkezõ esetben a versenyzõ ellen fegyelmi eljárás indul, és akár 50 ezer fontos bírsággal is sújthatják.

  • Napokig békákkal táplálkozott

    Fogalmasa sem volt az árvízrõl annak a férfinak, aki úgy gondolta, lerövidíti a hazafelé vezetõ útját az erdõn keresztül.

  • Rejtélyes tevevész Szaúd Arábiában

    Majdnem 2000 teve elpusztult Szaúd-Arábiában augusztusban, feltehetõen növényvédõ szerrel mérgezett eledel okozta az állatok halálát, írja a BBC. Az állatok elõször a Ríjadtól déler esõ Dawasir völgyben kezdtek el hullani - hányás, izzadás és izgatottság voltak a tünetek -, de Mekkától a jemeni határig regisztráltak haláleseteket.

  • Plasztikázták a rusnya aranyhalat

    Az egyik szemét is kioperálták

    Megmûtötték egy skót múzeum aranyhalát, miután a látogatók többször is panaszkodtak, hogy az állat kifejezetten csúnya, és megijednek tõle a gyerekek.

  • Amikor kitesszük otthonról a lábunkat...

    Amikor kitesszük otthonról a lábunkat...Azt, hogy kedvenceink nem tétlenkednek, szívünk mélyén mindannyian rég tudjuk. Szép csendben, de hatékonyan foglalják el magukat, aminek végeredménye lehet egy széttört váza, cafatokra tépett tapéta, párna vagy épp egy tökéletesen használhatatlanná rágott cipő…Mindezek ellenére sosem lehet igazán haragudni rájuk, hiszen annyira szórakoztató a tekintet, amit ilyenkor produkálnak. Íme, néhány fotó ízelítőnek arról, hogy mi történik a lakásban, miután becsukjuk magunk mögött a bejárati ajtót. Elképesztő dolgokat képesek művelni :)

  • Az óriásvarangy már a krokodilokat is veszélyezteti

    Sydney - Az óriási aga varangy (Bufo marinus) folytatja pusztító hadjáratát Ausztráliában. Az eredetileg az amerikai kontinensen honos, 1935-ben a cukorrépa kártevõje ellen kísérletképpen betelepített kétéltû paraziták és természetes ellenség híján robbanásszerûen szaporodik a kenguruk földjén. Miután több varánusz- és kígyóállományt megtizedelt, úgy tûnik, most a krokodilokon a sor. A sydneyi egyetem kutatói az édesvízi Johnson-krokodilok (Crocodylus johnsoni) drasztikus állománycsökkenésére figyeltek fel a kontinens északi részén - tudósít a német Die Welt címû napilap.

  • Részeg vadorzó lõtte ki a szarvast Sopronban

    Részegen és a vadásztársaság engedélye nélkül lõtt ki egy szarvast Sopron környékén egy férfi, a rendõrség nyomoz az ügyben.

  • Balkezes a vadon élõ csimpánzok zöme

    Amerikai kutatók a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban 17 vadon élõ csimpánzt tanulmányoztak három éven át, és azt tapasztalták, hogy 12 a bal kezét használta, amikor ágakkal kutattak kedvenc eledelük, a termeszek után.

  • A 26 éves Corduroy a világ legidősebb macskája

    A 26 éves Corduroy a világ legidősebb macskájaAz Amerikában élő, 26 éves Corduroy-t jegyezte be a Guinness World Record a világ legidősebb macskájaként. Corduroy egy vidéki település, a Portlandtól 160 kilométerre fekvő Sisters lakója Oregon államban. Gazdája, Ashley Reed Okura szerint valószínűleg azért ért meg ilyen nagy kort, mert nagyon sokat van a szabadban és rengeteg szeretetet kap. Reed hétéves korában vette magához, és engedte, hogy szabadon bóklásszon, vadászon a birtokán. A cica az egerek hajkurászásán kívül a cheddar sajtot is kedveli. A korábbi korrekorder, a San Diegó-i Tiffany Two 26 éves és 204 napos korában június 3-án pusztult el.

  • Negyvenhét szarvasmarhát éheztettek Csongrádon

    Csaknem ötven szarvasmarhát mentettek meg a hatóságok Csongrádon, ahol az egyik állattartó telepen az állatok karácsonyig éheztek és szomjaztak. A rendõrség állatkínzás miatt büntetõeljárást indított A körülményekrõl a körzet önkormányzati képviselõje, Murányi László tett bejelentést a rendõrségen, miután hosszú ideje nem látták a tanya legidõsebb lakóját. A 88 éves férfi két lányával él, akik nem engedték be a kivonuló polgárõröket és az orvost a házba, ezért a rendõrség segítségével jutottak be. Mint utóbb kiderült, a férfi tüdõgyulladás miatt ágyban volt, de majdnem kihûlt. Az idõs embert kórházba szállították, és már jobban van.

  • Vad barátságok

    Vad barátságokTöbb mint 10 évig élt együtt a francia Pierre Thivillon és felesége, egy Digit névre keresztelt gorillával. Az óriásemlős még 1998-ban került az állatkert-igazgatóként dolgozó férfihoz, aki egy másik állatparkból hozta el Digitet, ahol meglehetősen sanyarú körülmények közt élt, sőt, a kis gorillát az anyja ellökte magától. A házaspár kezdetben három óránként cumisüvegből etette a kis gorillát, aki velük együtt élt, majd ahogy egyre nagyobbra nőtt saját lakrészt kapott Pierre Thivillon állatkertjében. Pierre Thivillon és felesége Eliane, gyermekükként tekintettek a hatalmas gorillára. 2011-ben engedték vissza a vadonba, hogy saját családot alapítson.

  • A kékúszója tonhal után a cápák megmentéséért folyik a harc Dohában

    A kékúszójú tonhal nemzetközi adásvételének megtiltását célzó sikertelen erõfeszítések után vasárnaptól egyebek között négy cápafaj védelmérõl tárgyalnak a veszélyeztetett fajok kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) dohai találkozóján.

  • Nem állatbarát a szélerõmûvek színe

    Egy brit kutatás szerint a többnyire fehérre vagy szürkére festett szélkerekek vonzzák a rovarokat, ennek hatására pedig a zsákmányukat követõ denevérek és madarak az erõmû lapátjainak útjába kerülnek.

  • Veszélybe került az afrikai vadállatok éves nagy vándorlása

    Véget vethet a vadállatok éves nagy vándorlásának a tanzániai Szerengeti Nemzeti Park és a kenyai Maszáj Mara rezervátum között az az országút, amelynek építését nemrégiben hagyta jóvá a tanzániai kormány - figyelmeztetnek környezetvédelmi szakemberek.

  • A puli

    Nem áll rendelkezésünkre pontos adat a Puli kialakulásáról. Õseik valószínûleg Ázsiából kerültek ide a honfoglaló magyarokkal. Az állataik legeltetésére két féle segítségre volt szükségük: megvédeni õket a farkasoktól, betyároktól, illetve terelni az állatokat a legelõkön.

  • 1000 állat matricája

    Egy könyv, melyben a gyermek keresgélhet, számolgathat, de fõleg szórakozhat.

  • Korlátozták a jegesmedvék vadászatát Grönlandon

    A grönlandi hatósgok limitálták a jegesmedvék kilövését, mivel a kutatók egyre többször hangoztatják, a globális felmelegedés miatt az állatok eltûnhetnek.

  • A rénszarvasoknak hiányzik a biológiai órájuk

    A rénszarvasok, amellett, hogy tökéletesen alkalmazkodtak a sarkköri élethez, lemondtak biológiai órájukról is - fedezték fel brit kutatók.

· INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása