Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Unalmas is lett volna, ha nem jön három hintón egy fura társaság, Gombászbanda felől. Ilyen még sohasem jött! Látszott rajtuk, hogy jókedvűek. Látszott rajtuk, hogy jól öltözöttek. Látszott rajtuk: nagyurak, nagyhölgyek, még az inasaikat is magukkal hozták. Kérdezgették Jancsit: - Nincs fogadó a faluban, ahol kedvükre ehetnének-ihatnának?
Jancsi közölte, hogy nincsen, de ő ad egy ötletet. Itt van az ő tíz libája. Mindegyiket odaadja három-három ezüstpengőért, és megtanítja az úri inasokat tüzet rakni, nyársat forgatni. Egyenek sült libát! Ha most a markába nyomják a harminc pengőt, beszalad ő sarkantyúpengetés nélkül is a faluba, visszajön egy hordócska veresborral.
Így is lett. Hamarosan hozta Jancsi Rózsikát a szomszédjukból, szamaras taligán, meg egy hordócska bordócska borocskát. Rózsika mérte ki a bort, az urak meg fizettek, nevetgéltek, kártyáztak. Rózsikát "szép leányocskának" nevezték, ami igaz is volt, Jancsinak meg azt mondták:
- Ügyes legény vagy, te Lúdkirály!
Tekintettel arra, hogy a városi piacon egy pengő volt a legszebb liba ára, Jancsi igen jól adta el a ludakat. Az urak végül elhintóztak. Jancsi megcsókolta Rózsikát, ami ellen az tiltakozott, de nem szívből. Ha szívből tette volna, akkor úgy pofon vágja Jancsit, hogy annak szikrákat hányt volna a szeme. Így is pofon csapta, de csak úgy tessék-lássék.
Fellelkesült Jancsi özvegy édesanyja, amikor a sok pénzt meglátta. Azt mondta:
- Jancsi fiam, hamarosan megérik a ropogós cseresznye. Vidd be a városi piacra mind, add el a lehető legjobb áron! Ha eladod, akkor a neved jutalmul lehet Áron!
Jancsi nem tartott igényt az Áronságra, de beszólt a szomszédba, Rózsikának: jöjjön vele cseresznyét árulni, nem bánja meg! Rózsika jött is.
A piacon azonban még valaki jött: gróf Sárgasátánföldy Pál, csillogó csizmában, lengő kabátban. Jancsi odakiáltott neki:
- Jöjjön, méltóságos gróf úr, tudom, hogy ezt a csámcsogföldi cseresznyét keresi! Önnek ingyen adok egy staniclival!
A stanicli tölcsér alakú papírzacskó, nem sok cseresznye fért bele, de ami belefért, azt a gróf kegyesen elfogadta. Utána elment, és közben cseresznyézgetett.
Jancsi elküldte Rózsikát: terjessze el a hírt a piacon, hogy a gróf is Jancsi csámcsogföldi cseresznyéjét kereste, azt eszi. Ő maga is kiabálta:
CSÁMCSOGFÖLDI CSERESZNYE!
A GRÓF IS EZT KERESTE!
A piacon a nemes kisasszonykák, meg a nemes kisasszonykákat majmoló módos parasztlányok siettek csámcsogföldi cseresznyét venni, vagy azt vetetni udvarlójukkal, rokonukkal, hiszen a gróf is azt eszi, - márpedig a gróf tudja mi a jó!
El is adta Jancsi a sok cseresznyét olyan jó áron, hogy sok más cseresznyeárus kékült-zöldült irigységében. János feltette Rózsikát a szamaras kordéra, megcsókolta. Rózsika tiltakozott kissé, de nem szívből, pofonocskát is szánt Jánosnak, de az elugrott, így a szamár kapta. Az nem tudta mire vélni, de e négylábúnak nem volt szokása a vélekedés, mint annyi hozzá hasonló kétlábúnak.
Hanem a gróf nem csupán a cseresznyét ette, amíg abból volt még a papírzacskóban, hanem az észkerekeit is kerekeztette. Kigondolt Jancsinak, a Lúdkirálynak, egy olyan feladatot, amit az úgysem tudna teljesíteni. Magához hívatta és így szólt hozzá:
- El tudnál adni a piacon harminc macskát nyávogó koponyaként egy-egy ezüstpénzért? Ha igen, akkor ezer pengő üti a markod, meg te leszel az én kereskedelmi főintézőm!
Megvakarta a fejét Jancsi, gondolkozott erősen, majd így szólt:
- El tudom adni a macskákat. A méltóságos gróf úrtól csak annyit kérek, hogy vásár előtt, amikor rámutatok az egyik macskára, ennyit mondjon:
EZ A KALAMÁSZI MAJOM! ÉRTÉKES ÁM NAGYON-NAGYON!
A gróf belegyezett. Jancsi elhíresztelte, hogy az ő macskájának új neve van: Kalamászi Majom. Vegyék tudomásul. A falubeliek nevettek. Megbolondult ez a Jancsi?
Jancsi nem foglalkozott bolondulással, hanem harminc macskát szerzett. Füleiket csontenyvvel leragasztotta, szőrüket szőrfelállítóval felállította, göndörítette, pöndörítette, Farkukat felcsavarta. Nyakukba csinos bőrövet tett. Rózsika segített neki: a szomszédokat csitította, akik bottal akarták leszoktatni a legényt a nagy macskanyávogtatásról.
A városi piacon a gróf kijelentette Jancsi macskájára, hogy kalamászi majom, és nagyon értékes. No a nemes kisasszonykák, meg a nemes kisasszonykákat majmoló módos parasztlányok siettek kalamászi majmot venni, vagy azt vetetni udvarlójukkal, rokonukkal, - hiszen a gróf aztán csak tudja, hogy mi az értékes!
Jancsi mindenkit biztosított: ha nem tetszik majd neki a kalamászi majom, akkor három napon belül hozhatja és visszakérheti a pénzét!
Mind eladta a majomszerűvé alakított cicákat. Ha mind a harmincat visszahozták volna, akkor is csak harminc pengőjébe került volna Jancsinak, miközben a gróf már kifizette neki az ezer forintot, és megtette kereskedelmi főintézőjének.
Ám mindössze két fukar ember hozta vissza a cicát. A többit nem hozták vissza, mert vagy megszöktek, vagy megszerették őket, esetleg azért nem, mert szégyellték, hogy így lépre mentek, vagy nem akartak ujjat húzni a gróf főügyintézőjével.
Jancsi áthívta a szomszédból Rózsikát, és megkérdezte: nem adná-e oda neki a kezecskéjét, csak úgy, szerelemből, az ő szívéért. Rózsika azt válaszolta, hogy ő
kardosföldi leány, annak ára nagy ám! Nem csak viszontszeretet kell neki, hanem örök hűség is a férjecskéjétől. Amikor Jancsi efelől is biztosította, Rózsika a legény nyakába ugrott örömében.
Lelkes Miklós