Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Többek közt megállapították, hogy ezek az úgynevezett Kanyawara-csimpánzok négy különbözõ módon használtak botokat. Lyukakban vájkáltak velük vizet vagy mézet keresve, játékos dobó- illetve taszítófegyverként használták, egyedül vagy többen játszottak velük, vagy perceken, sõt, akár órákon át magukkal hurcolászták.
Az utóbbi viselkedést jóval gyakrabban fordult elõ nõnemû egyedeknél, mint hímnemûeknél - írják a kutatók a Current Biology címû folyóiratban. A hímek inkább játékfegyverként használták a botokat. A nõstények azonban, mihelyst kicsinyük lett, felhagytak a botok hordozásával.
A kutatók ebbõl arra következtettek, hogy a botok a baba szerepét tölthették be, és hogy a csimpánzlányok az anyaszerepre készülnek fel ily módon játékosan. Erre utal az is, hogy a botokat rendszeresen fészkükbe is magukkal vitték, míg a többi felhasználási mód esetében ez soha nem fordult elõ. A kutatók úgy vélik, hogy a fiatal állatok e viselkedést nem anyjuktól tanulják, hanem egymástól lesik el. Más szabadon élõ csimpánzoknál még soha nem figyelték meg, hogy a lányok babaként játszanának botokkal. Lehetséges, hogy ez a szokás a Kanyawara-csoportban alakult ki.
Az amerikai kutatás elsõ ízben mutatta ki szabadon élõ állatoknál, hogy másképp játszanak a fiatal hímek és nõstények. Ez arra utal, hogy valóban létezhet egyfajta biológiai preferencia bizonyos játékok iránt, és ez az ember esetében sem csupán a nevelés eredménye. Fogságban élõ csimpánzoknál korábban megfigyelték, hogy a fiatal hímek inkább autókkal, míg a nõstények inkább babákkal játszanak.
