Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A bálna vándorlása nemcsak a nagy távolság miatt érdekes, hanem mert útja közben átszelt egy óceáni medencét, több szaporodási zónát és körülbelül 90 hosszúsági fokot. A faj jellemzõen a magasabb szélességi fokoknál, a hidegebb tengereken lévõ táplálkozási helyekrõl tart az alacsonyabb szélességi fokok mentén elhelyezkedõ szaporodási helyekhez, míg a hosszúsági fokok tekintetében minimális az elmozdulás. (Tehát a vándorlása általában függõleges és nem vízszintes irányú.)
A rekorder példányt 1999-ben Brazília partjainál látták elõször hosszúszárnyú bálnákról adatot gyûjtõ kutatók, akik az Antarctic Humpback Whale Catalogue (AHWC) program keretében bálnák megfigyelésével és követésével foglalkoznak. Akkor lefényképezték a farokuszonya hasi oldalát (amelynek mintázata alapján fényképrõl egyedileg azonosíthatók a hosszúszárnyú bálnák), bõrébõl mintát vettek, és kromoszómavizsgálatot is végeztek rajta, hogy a nemét meghatározzák. Két évvel késõbb egy turista Madagaszkár mellett kapta lencsevégre a nõstényt egy bálnamegfigyelõ kiránduláson. A norvég férfi az állatról készült képet feltöltötte a Flickr fotómegosztó oldalra, és ott akadt rá a felvételre Gale McCullough, a College of Atlantic bálnakutató csoportjának tagja, aki összepárosította a képet az AHWC program farokuszony-adatbázisában szereplõ 1999-es fotóval.
A kutatók számításai szerint az állat a legrövidebb útvonalon haladva (átúszva az Atlanti-óceánt, majd Dél-Afrikánál elkanyarodva Madagaszkár felé) legalább 9800 kilométert tett meg a két észlelési hely között. Peter Sevick, a kutatócsoport vezetõje szerint azonban sokkal valószínûbb, hogy a bálna útközben tett egy kitérõt az Antarktisz irányába, a déli-óceáni táplálkozási helyekhez, hogy aztán úgy haladjon tovább Madagaszkár felé - tehát a valóságban sokkal hosszabb utat járhatott be.