Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A Durrell Wildlife Conservation Trust csapata elõször 2004-ben figyelte meg az állatot egy terepexpedíció közben, ahogy a tóban úszott. Gyanítva, hogy új faj lehet, lefényképezték, így zoológus kollégáik még közelebbrõl vizsgálhatták meg. A csapat aztán 2005-ben tért vissza a helyszínre, elfogta az egyik állatot, és részletes méréseket végzett, valamint vér- és szövetmintákat vett. Ugyanezen expedíció során, a kutatók egy elhullott egyedet elküldtek a londoni Természettudományi Múzeumba is.
Itt a zoológusok össze tudták hasonlítani az állatot legközelebbi rokonával, az erdõben lakó barnafarkú mongúzzal - Salanoia concolor – és végül megerõsítették személyazonosságát. A Durrell mongúz és a barnafarkú mongúz hasonlítanak, de nagyon különbözõ a színezettségük – magyarázza Dr. Paula Jenkins, a múzeum szakembere és a kutatócsapat tagja. „Amellett, hogy egyértelmû különbözõségeket találtunk a koponya és a fogak struktúráját illetõen, a tappancsok párnáinak alakja és mérete egyértelmûen megkülönbözteti ezt az állatot a barnafarkú mongúztól, mely erdõlakó és Madagaszkár keleti részén él."
Az emlõsfajok felfedezése szokatlan és új ragadozó faj felbukkanása „különösen nem mindennapi” – mondja Jenkins. Elmondása szerint az új mongúzfaj rendkívül ritka. „Mindösszesen két állatról tudunk a vadonban. Csak az Alaotra-tó lápos területein találtuk meg õket, így nagyon apró régióban él, ennek következményeként a veszélyeztetett élõhelyre helyezkedõ nyomás miatt igen sérülékeny.”
A kutatók még mindig nagyon keveset tudnak viselkedésérõl és biológiájáról. Úgy hiszik, olyan mongúzszerû élõlény lehet, mely kifejezetten a vízi, vagy féli vízi környezethez adaptálódott. John Fa professzor, a Durrell szervezet vezetõje szerint, amennyiben ez az eset áll fenn, az igen érdekes, mivel a mongúzok általában száraz vagy erdõs területen élnek. „Úgy hisszük, halakkal és apró emlõsökkel táplálkozik a tóban, és ha tényleg olyan mongúz, mely halakat fog, akkor az nagyon szokatlan.”
A kutatók abban reménykednek, hogy visszatérhetnek a tóhoz, és még részletesebb, szisztematikusabb vizsgálatot végezhetnek, és talán felcímkézhetik és követhetik az apró emlõst, hogy kiderítsék, élõhelye tényleg csak a tóra korlátozódik-e. „Ez csak azt mutatja, hogy Madagaszkár milyen gazdag biodiverzitással rendelkezik” – magyarázza.
2006 óta a biodiverzitási forrópontokon megtalált, új emlõsfajok között van három új egérmaki - Microcebus jollyae, M. mittermeieri and M. simmoni -, és egy denevér (Scotophilus marovaza). Ám a szigeten utoljára fellelt ragadozó a szélescsíkos mongúz - Galidictis grandidieri – volt, melyet 1986-ban írtak le. Az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetettként van besorolva.
