Stratégiaváltásra van szükség a tigrisek védelmében

Kihalásuk megakadályozására a korábbi gyakorlattal szakítva nem a tigrisek tágabb élõhelyének védelmére kell gondot fordítani, hanem kulcsfontosságú szaporodóhelyeik óvására. A tigrisek megmentésérõl készült új tanulmány - amely többek között a Panthera állatvédõ csoport, a Világbank és a Cambridge Egyetem kutatóinak munkája nyomán született - 42 olyan kulcsfontosságú szaporodóhelyet jelölt meg, amelynek tigrispopulációja növekedésre és nagyobb területek belakására lehet képes.

Jelenleg világszerte már csak mindössze 3500 tigris él szabadon, és ezeknek is csak kevesebb mint egyharmada szaporodóképes nõstény - számolt be a helyzetrõl John Robinson, a Wildlife Conservation Society munkatársa, a tanulmány egyik szerzõje.

A kiemelt 42 terület közül 18 Indiában található, ahol a legtöbb tigris él, nyolc Indonéziában, hat az orosz Távol-Keleten, a többi pedig Ázsia más tájain szétszórva helyezkedik el.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) és más természetvédõ szervezetek rámutattak, hogy miközben az évek során dollár tízmilliókat öltek abba az erõfeszítésbe, hogy a csíkos nagymacskák élõhelyének tágabb környezetét védjék, ezek a próbálkozások szemmel láthatólag kudarcot vallottak, hiszen a tigrisek száma az utóbbi két évtizedben ötezerrõl 3500-ra csökkent.

A veszteséget elsõsorban az orvvadászat okozta: a piacon borsos ára van a tigrisbõrnek, és Kelet-Ázsiában sokan hisznek abban, hogy a tigris különbözõ részeinek fogyasztása vagy alkalmazása egészségessé tesz, valamint fokozza a férfiasságot.

"Azonnali prioritás, hogy a megmaradt szaporodó populációk védelmet kapjanak, és folyamatos megfigyelés alatt legyenek" - írták a kutatók a PLoS Biology címû folyóirat kedden megjelent számában.

A tanulmány szerint az új stratégia - amelyhez szigorúbb jogalkalmazásra és ellenõrzésre van szükség - évi 82 millió dolláros költségvetésbõl hajtható végre. Ám az összeg nagy része az érintett kormányok és a nemzetközi szervezetetek jóvoltából rendelkezésre áll.

Hosszútávon persze arra is ügyelni kell - hangsúlyozták a szakértõk -, hogy ezek a védett szaporodóhelyek ne változzanak afféle "természetes állatkertekké", fontos, hogy a tigrispopulációk ne maradjanak beszorítva, hanem terjeszkedjenek a környezõ vidéken, hiszen ez mind genetikai, mind népesedési szempontból elengedhetetlen.