Miért kicsi a kenguru keze?

Amerikai kutatók rájöttek, miért olyan aprók a kenguruk mellsõ lábai a hátsókhoz képest: mivel közvetlenül születésük után hosszú utat kell megtenniük anyjuk erszényéig, elülsõ végtagjaik evolúciója megragadt egy bizonyos szinten. A méhlepényes emlõsökhöz képest az erszényesek, így a kenguruk is a magzati fejlõdés korai szakaszában jönnek világra. Szokatlanul jól fejlett mellsõ lábaik segítségével másznak el anyjuk erszényébe, hogy ott folytassák fejlõdésüket.

Mivel mellsõ végtagjaikat mászásra kell használniuk születésükkor, annak alakja már nem változik késõbbi életük során - spekulált Jim Cooper, a New York állambeli Syracause-i Egyetem kutatója. Ez az elmélet nem számít újnak, hiszen elõször az 1970-es években merült fel. Bizonyítani azonban azóta sem sikerült.

Ezért Cooper a Floridai Állami Egyetemen dolgozó kollégájával, Scoot Steppannel együtt a legkülönbözõbb emlõsök csontvázát hasonlították össze tudományos és múzeumi gyûjtemények segítségével. Az Australian Journal of Zoology címû szaklapban publikált eredmények igazolták a kutatók feltevését, miszerint az erszényesek mellsõ végtagjának evolúciója tényleg visszamaradt a méhlepényesekéhez képest, azaz sokkal lassabb ütemben ment végbe.

Amennyiben nem képesek elmászni anyjuk erszényéig, elpusztulnak, tehát sokkal fontosabb, hogy a mellsõ végtagok alkalmasak legyenek mászásra, minthogy a késõbbiek folyamán jól lehessen velük futni.

Ez megmagyarázza azt is, miért olyan hosszú a kenguruk hátsó lába, amelynek evolúciója nem maradt le a méhlepényesekétõl. Az erõteljes ugrólábak így kompenzálják a futásra alkalmatlan elülsõ lábakat.

A most bizonyított elmélet arra is magyarázatot ad, miért nem fejlõdtek ki az evolúció során repülõ vagy úszó erszényesek. Mellsõ végtagjaik nem változhattak át szárnyakká vagy uszonyokká, hiszen akkor nem tudtak volna átmászni anyjuk erszényébe.