Tengeri csiga veszélyezteti a korallzátonyokat

Egy apró tengeri csiga tetemes károkat képes okozni a korallzátonyokon - állapították meg új-zélandi kutatók, megjegyezve: a pusztítás mértéke meghaladja az éghajlatváltozás vagy a korallfehéredés okozta rongálást. A tettes tudományos neve Dendropoma maximum. A Francia Polinéziában vizsgált korallfajok közül egyesek növekedését akár 80 százalékkal is vissza tudja vetni, megfelezve túlélési esélyeiket. Nehezíti a helyzetet, hogy a csiga több korallfajon is képes megtelepedni.

A puhatestû egyenetlen alakú házát rögzíti a korallokhoz, táplálékát a vízbõl szerzi nyálkaháló segítségével. A problémát az okozza, hogy egyes korallzátonyokon jelentõsen megnõtt az utóbbi idõszakban a Dendropoma-sûrûség, a Vörös-tenger északi részén például két és félszeresére az elmúlt tíz évben.

A csiga elszaporodásának fõ oka valószínûleg a tápanyagok - köztük a nitrát és a foszfát - fokozott kibocsátása a tengerekbe. Ez a korallzátonyok feletti vízoszlopban megnöveli a szerves anyag koncentrációját, amelybõl a szûrögetõ élõlények, így a Dendropoma maximum is jócskán hasznot húznak.

A jelenség rávilágít arra, hogy hányféle különbözõ tényezõ hat az összetett korallzátonyok életközösségeire. A Dendropoma elõidézte kár a korallevõ töviskoronás tengericsillagéhoz képest lassú folyamat eredménye, és egyértelmûen a romló vízminõséggel hozható összefüggésbe.