A mókusoknál is van örökbefogadás

A kanadai vörösmókusok alapvetõen magányos állatok, fajtársaikkal csupán párzási idõben érintkeznek - most kiderült azonban, hogy szükség esetén örökbe fogadják az elárvult kölyköket. Az állatvilágban az örökbefogadás inkább a csoportosan élõ fajokra jellemzõ. Az olyan társas állatok, mint az oroszlán vagy a csimpánz, gyakran családi közösségben élnek, ezért nem meglepõ, ha egy nõstény elárvult kölyökrõl gondoskodik, hiszen már azelõtt is ismerte - magyarázta Andrew McAdam, a kanadai Guelph Egyetem kutatója.

A kutatók több mint húsz éven át több mint hétezer mókust figyeltek meg a kanadai Yukon szövetségi területen. Ezalatt az idõ alatt összesen ötször fordult elõ örökbefogadás közöttük. A mókusok csak akkor engedték maguk közé a kölyköket, ha azok nagyrészt tartalmazták az õ genetikai állományukat - például testvéreik, unokaöccseik, unokahúgaik vagy unokáik voltak. Ez magyarázatot adhat a jelenség okára.

A mókusok hangjelzések alapján derítik ki az õket összekötõ rokoni szálakat. Amennyiben revírjeikben elhagyott kölykökre lelnek, bizonyosan "emlékeznek" arra, hogy a szomszédjuk rokonuk is volt egyben, ami a tudósok szerint arra készteti õket, hogy maguk mellé vegyék a kicsiket.