Maine Coon

A Maine Coon Amerika nemzeti macskája, különleges tulajdonságai miatt, eredetét tekintve meglepõ és valószerûtlen elméletek és történetek láttak napvilágot, a genetikai képtelenségnek számító macska-mosómedve keresztezõdéstõl kezdve, Marie Antoinette cicájának kalandos utazásával bezárólag. Ezzel szemben õseik egyrészt a vikingekkel érkezett norvég erdei macskák lehettek, másrészt az Amerikába érkezõ európai tengerészek által a hajókon utaztatott hosszú szõrû macskák, amelyek képesek voltak elviselni a zord körülményeket. Igazi jelenség és egyéniség:viszonylag nagytestû volta ellenére megtestesül benne a szépség, kedvesség, önállóság és szabadságszeretet. Maine Coon õsei az Amerikába települt más házimacskához hasonlóan hajón érkeztek a kontinensre és ott ezen macskák génkészletének tökéletesedése, valamint a természetes szelekció folytán alakult ki a Maine Coon karaktere. Az amerikai tenyésztõk, ezt a csiszolatlan természetességet próbálják megõrizni ennél a fajtánál. A Maine Coon egész lényege az alkalmazkodás a kemény klímához. Bundája fényes, selymes, vízálló, - nem hasonlít egyetlen másik fajtához sem - hosszabb a hasán, és a hátsó lábakon, hogy védjen a nedvességtõl, és a hótól, rövidebb a háton és a nyakon, hogy ne gubancolja össze az aljnövényzet. A bunda selymes, egyenletes esésû, kezelést alig igényel: elegendõ hetente egyszer-kétszer átfésülni ahhoz, hogy megfelelõ kondícióban tartsuk. A hosszú, bozontos farok, amit maga köré tud csavarni, amikor alváshoz gömbölyödik, melegíti õt a hideg téli éjszakákon. Nagy fülei, melyek szõrrel gazdagon borítottak, a hideg ellen is óvnak, és széles spektrumú hallótávolságot biztosítanak. Nagy, kerek, pamacsos talpuk "hócipõként" jó szolgálatot tesz. Viszonylag hosszú, szögletes orruk megkönnyíti a zsákmány megragadását, és a víz lefetyelését a kis patakokból, pocsolyákból. A kandúrok tömege általában 8-9 kg, de elérhetik a 10-12 kg-os testtömeget is, a nõstények ennél kisebbek, általában 6-8 kg-ra nõnek. A Maine Coon késõn érõ fajta, teljes méretét 3-5 éves kora körül éri csak el, gyermeki természetét azonban egész életén át megtartja. Õ egy szelíd, kedves "ÓRIÁS" angyali természettel megáldva.

A Maine Coon macskák hangjukban is különböznek más fajtáktól, nagyon különleges, csicsergõ, trillázó hangjukat folyamatosan hallatják udvarláskor, "beszélgetéskor" ugyanúgy, mint amikor cirógatjuk õket, vagy játszunk velük. Nagyon szeretnek játszani, különösen kisebb dolgokat cipelni, apportírozni. Ritkán nyávognak, akkor is csak félénk, vékony hangon, ami igen meglepõ, látva jókora termetüket. Bár a Maine Coon nagyon ember-orientált, viszont ez nem jelenti azt, hogy túlságosan emberfüggõ lenne. Nem zaklat folyamatosan a figyelmével, de szeret kiszökni velünk, megvizsgálni mindennemû tevékenységet, amibe csak belefogunk, és segíteni nekünk a maga módján. Ez a fajta általában nem kifejezetten "ölbeülõ" macska, de természetesen vannak kivételek. Ha szeretetre vágynak jönnek és bújnak, akár hajnalban is. Szeretnek mindig a közelben lenni, követnek szobáról szobára, és addig ülnek a csukott ajtó másik oldalán, amíg elõ nem bukkanunk az ajtó mögül. A Maine Coon lehet a társunk, jó barátunk, cimboránk, de aligha lesz a dédelgetett pici-babánk. Ezek a cicák minden alkalmat megragadnak egy kis pihenésre, ejtõzésre. A fiúk igazán nagy bohócok, a lányok távolságtartóbbak, de mindketten nagyon játékosak, és azok is maradnak egész életükön át. Nagyon szeretik üldözni a zsákmányt-játékot- könnyen megragadják hosszú mancsaikkal, semmi kétség, ösztönösen kiváló vadászok.

Neve az USA egyik állama (Maine), és a racoon (mosómedve) szó összetételébõl ered, mivel korábban tévesen úgy gondolták, hogy ezek a macskák a mosómedvéktõl származnak. Létezik egy romantikus történet is: Az egyik Maine állambeli farmer felesége, miközben macskáját figyelte, így kiáltott fel: "nézd ezt a macskát, úgy néz ki, mint egy mosómedve!" Mivel a mosómedve angolul "racoon" és mivel Maine államban történt, egyenesen következik az elnevezés… Persze, ha hiszünk az ilyen kedves történetekben.