Kínából származik, ahol egyes vidékeken húsa kedvelt csemege. A kutyasonkát hamisítják is, ezért a kereskedõk "védjegyként" rajta hagyják a csau szõrös mancsát. Eredeti megjelenésû kutya. Koponyája lapos, arcorri része rövid, szögletes, stopja kifejezett. Szeme kicsi, sötétbarna, keleties metszésû. Füle hegyes, apró, felálló. Orrtükre fekete. Szájpadlása és ajkai ugyancsak feketék. Nyelve kékeslila. Nyaka izmos,rövid,gallérszerû szõrzet borítja. Háta erõs, egyenes, ágyéka széles, masszív, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, közepesen hosszúak, erõteljes csontozatúak. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Legalább 2000 éves kínai fajta; valószínûleg Tibetbõl származik. Kínába a hódító mongolok révén kerülhetett. Egyes szakmunkák szerint õse a tibeti dog és a szibériai szamojéd spicc. Annyi bizonyos, hogy a Nemzetközi Kennel-jegyzékbe 1877-ben jegyezték be.
Eredeti, semmilyen más fajtához nem hasonlítható egyéniség. Méltóságteljes, önálló, ellenálló, nyugodt, csendes kutya, nagyszerû fajta. Egyenes, hûséges, a túlzott gondoskodást nem igényli. Idegenekkel, más kutyákkal bizalmatlan. Igaz, a többi kutyafajta sem szereti a csau-csaut. Azért nem szeretik, mert állítólag nincs "kutyaszaga", így a többi állat bizalmatlan felé. Õ maga rendkívül makacs tud lenni, nem túl barátkozó, de hûséges.
Õrzõ-védõ fajta. Eredetileg harci kutya lehetett,de társasági ebként is nagy múltra tekinthet vissza. A kínai császárok,mandarinok elkényeztetett kedvence volt. Állítólag arra is tenyésztették, hogy a húsát fogyasszák, mert - a kínaiak szerint - igen ízletes. Jó házõrzõ, de sokan díszkutyának tartják, ám a túlzott kényeztetést nem kifejezetten szereti.
