2024.03.29. - Auguszta

Mese az icipici nyulacskáról, aki mindenáron tojást akart kifesteni

Volt egyszer egy erdõ, - megjegyzem: ott van most is, ahol volt.
Volt benne egy icipici nyúl, - megjegyzem: most is ott van benne, de már nem picike, mert felnõtt.
Volt az erdõben egy híres tojásfestõ, a Nyúlmester, - megjegyzem: most is ott van benne, még a tojásfestést is oktatja a Gyorslábú Nyuszkóról elnevezett Nyúlegyetemen.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

Megjegyzem... Most már ne jegyezzek meg semmit, hanem folytassam a mesét?
Rendben, kicsi Kelemen, én ezt is megtehetem! Nem jegyzek meg semmit sem, ha ez túl kellemetlen!

Nos ez az icipici nyúl, Nyuszimuci Amáliácska, nagyon szeretett volna tojásokat festeni, ezért folyton a Nyúlmester körül lábatlankodott, amikor az a húsvéti tojásokon munkálkodott. Megjegyzem: a lábatlankodás nem találó szó erre,
mivel éppenhogy ott lábaskodott a lábaival, de megbotlott a legnagyobb tojásfestõ ecsetben, és ráesett az egyik tojásosdobozra. Hat tojás elkezdte mutogatni a sárgáját. Megjegyzem: amelyik tojás a sárgáját mutogatja, abból
már nem lesz húsvéti tojás.

Nyúl mester kedvelte az icipici nyulacskát, kíváncsiságáért is, tojásfestési vágyaiért is, továbbá tudta: a tojás törékeny jószág és Amáliácska nem akarta ezt a tojásbalesetet. Ekképpen szólt hát hozzá:

Amáliácska! Ezen eset
miatt tojásunk most kevesebb.
Ám ne nyeríts most, akár bús ló:
e hiány könnyen pótolható!
Fuss el tojásért a faluba,
ahol Kotkot tyúknéni laka!
Hozz, szép nagyokból, féltucatot, -
de ne idõzz ám sokáig ott!

Ebbõl a kis nyúlszózatból láthatjátok, hogy Nyúlmester nem csupán tojásra, ecsetre, festékre költõ volt, hanem verset is költött.

Szaladt a picike nyúl, Amáliácska, a faluba, de még sohasem látott tyúkot. Ez nem csoda, mert az erdõbõl látni lehetett a falu szélét, de a faluban kapirgáló tyúkot nem. Megjegyzem: messzelátóval, vagyis távcsõvel látni lehetett
volna, de az erdõben nem volt távcsö, illetve az erdésznek, Bambura Bálintnak volt egy, de az sohasem adta kölcsön a nyulaknak. Igaz, a nyulak sem merték elkérni tõle, mert szigorú ember volt Bambura, ráadásul még puskája is volt.
Az elsõ kerítésnél Amáliácska kedves, bájosan szõrös, nyájasképú, a napon sütkérezõ állatot pillantott meg. Azt gondolta, hogy ez a tyúk, de meg kell jegyeznem: több nap, mint kolbász, több állat, mint ahány tyúk. A cica - mert az
volt, minek tagadjuk? - nem is vállalta a tyúkságot, hanem így nyávogott:

Tudás pofidról még nem les le,
te kis barnácska és füleske!
Nem vagyok tyúk! Egérre várok,
s amíg meg nem jön: szundikálok.

Továbbfutott Amáliácska. Kissé félénken kérdezte egy küszöbön heverészõ, hatalmas, nagyfogú négylábútól:

- A Tisztelt Néni a tyúk?
A kutya - mert az volt, minek tagadjuk? - sértõdötten ugatott:

VAÚ! VAÚ! Te tyúknak nézel?!
Eszecskéd összement, - vagy széjjel?!
Van csõröm?! Kapirgálós lábam?!
Sohasem járok tollruhában!
Én õr vagyok, ki õriz házat,
s az idegennek ugatást ad.

Megijedt a nyulacska, elinalt. Annyit azonban villámgyorsan megjegyzett: csõrös és tollas állatokat kell keresgetnie, közöttük lesz a tyúk.

Az egyik udvarban éppen ilyenek sétálgattak. No volt ott gi-gá-gá!, - fülek mentek világgá! Felhangzott a háp-hápháp!, - megijedt a kisvilág. Rájött mérges trú-rú-rú!, boszorkányos nagy hangú.
No meg kot-kot-kot is volt ott, némileg szelídebben!

A kis nyuszi átbújt a kerítésen és félénken belekezdett a mondókájába, észre sem vette, hogy, mint a Nyúlmester, már õ is rímesen beszél:

A tyúknénit keresem.
Hozzá küldött Mesterem.
Tojást kér, féltucatot.
Fest rájuk holdat, napot,
kék, meg piros virágot,
csillagdíszes világot,
zöldben futó kiscsibét, -
pelyhest, arany színe szép!
Egy tojásra, meglehet,
talán én is festhetek...
Jön a Húsvét, nem vitás:
kell most ám a sok tojás!

Hû de felélénkült az amúgyis nyüzsgõ baromfiudvar! Minden szárnyas ismerte Nyúlmestert, a hét hegyen, hét völgyön, hét réten, hét mezõn túl is híres tojásfestõt. Mind kiáltoztak, hogy õk is adnak tojást, õk is!
Kézikocsit húztak oda az addig csak mérgeskedõ, de most hirtelenében megszelídült pulykák. Telerakták tyúk-, liba-, kacsa-, meg pulykatojással.
No de el tud húzni ennyire megrakott kézikocsit picike nyulacska, még ha Amáliácskának hívják is?!
Nem tud. de segített neki három liba.

Miként történt a többi, azt már a képzeletetekre bízom.Megjegyzem: ha arra bízom, akkor biztosan jóra bízom. Egykettõre kitaláljátok nélkülem is, hogy megengedte-e Nyúlmester a pici Amáliácskának a tojásfestést vagy nem!

Azt viszont valószínûleg nem sejtitek, hogy miként tért vissza az erdõbõl az üres kézikocsival a három liba, legfeljebb vidám libaénekükrõl gyaníthattok valamit, amelyik így hangzott:

Büszketollas Liba Lalin, rápingált nyuszi.
Lesz is érte Lilikétõl száz libapuszi!
Liba Feri tollán lelhetsz tojásremeket.
Liba Mici, ha meglátja, csókokért remeg!
No és végül: Liba Marci rátartian jár.
Fehér szárnyán Nyúlkirálynõ, - és a Nyúlkirály!

Lelkes Miklós
(2009)
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra