Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Bogáncs viszont hûséges lélek volt. Egyszerûen kiszemelte magának a nagy, tizenegy emeletes házat, ahol laktunk, és felcsapott házõrzõnek. Szép, selymes hosszú szõrû fekete kutya volt. Ismerte a ház összes lakóját autóikkal együtt, az idegeneket megugatta.
Minden emeleten volt tálja, és mindegyiken más neve volt: Perla, Norka stb. Mi persze rögtön tudtuk, hogy Bogáncsnak hívják. Legrejtélyesebb képessége az volt, hogy tudta, hol és mikor van a lakógyûlés. Ha hatra írták ki, már fél hatkor megjelent a kijelölt lépcsõházi pihenõn, kényelmesen elheveredett, és az utolsó szóig végighallgatta a gyûlést. Mivel a házban sok gyerek volt, és mindegyikük barátkozott vele, állatorvos szomszédunk úgy döntött, hogy rendbeszedi a kutyát: féregtelenítette, beoltotta és - mivel Bogáncs szuka volt, és az utódok gondját a ház már nem tudta volna vállalni - ivartalanította. Bogáncs ettõl enyhe depresszióba esett, de úgy látszik, az anyai ösztön tovább munkált benne. Egy szép napon ugyanis megjelent egy kölyökkel a szájában. Lophatta valahol.
Mivel ez a történet többek között a jó szomszédokról is szól, kitalálhatja bárki, hogy a kiskutya sorsa mindannyiunk gondja lett. Négy hetesnek ítélte állatorvosunk, még szopnia kellett volna. Bogáncs nem táplálhatta - mi legyen hát vele? Nos, nem ütötték agyon, nem hagyták sorsára, nem "altatták el", hanem szépen kitették egy párnával kibélelt kartondobozban a lépcsõpihenõre, hátha gazdára talál. Ott üldögélt a parányi kutya szigorú kis ábrázatával, rám nézett olajbogyó-szemével, és máris tudtam, hogy õ az én elsõ saját kutyám, és a Buksi névre hallgat. Már vittem is dobozostul. Az állatorvos szomszéd ellátott jótanácsokkal a táplálását illetõen: eszembe ne jusson tejet adni neki, csakis joghurtot, bele aprított pirítós kenyérrel. Nem tudom, közismert-e ez a recept, nálunk mindenesetre bevált. Buksiból szép, világlátott kutya lett, Szófia után egy darabig a tengerparton élt, majd fényképes nemzetközi útlevéllel magyar állampolgárságot szerzett, elõbb pesti kisasszony volt, most meg már évek óta falusi ténsasszony. Kicsit túltápláltuk, a szomszédok szörnyûlködnek: "Úristen, milyen kövér ez a kutya!" ezt megérti és megsértõdik, felmordul és vicsorít.
Õ a "téli kutyánk". Vastag bundájában eléggé megszenvedi a forró nyarakat, télen, hóban van igazán elemében, ilyenkor órák hosszat pletykálkodik a kapuban a szomszéd kutyákkal. A "nyári kutyánkról" és tévedhetetlen névválasztási módszerünk kudarcáról majd máskor.