2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Csíkhelyi Lenke - Füles, Bogáncs, Buksi meg a jó szomszédok

Életünk négy nagyon szép és nagyon nehéz esztendejét Bulgáriában töltöttük. Szófia utcáin megszámlálhatatlanul sok kóbor kutya élt. Ha az ember kutyabarát, óhatatlanul szóba elegyedik némelyikkel.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

A kezdeményezõ a mi esetünkben mindig a kutya. Egyszerûen csak ránéz az emberre, és máris nevén szólítjuk. Az egyetlen néven, amely holtbiztosan illik rá. Így amikor Füles ránk vetette kimondottan gunyoros pillantását és megbillegtette hozzá lapátfülét, máris tudtuk, hogy õ Füles. Öntörvényû kutya volt, fajtájára nézve Utcai Felülmúlhatatlan; ha éppen ráért, kilométereken át kísért bennünket, vagy a ház elõtt várt, de mivel rengeteg egyéb dolga is volt, máskor épp csak odajött köszönni és elrohant. Amikor az utcai könyves stand elõtt nézelõdtem, rendszeresen megviccelt. A hátam mögé lopakodott, és hideg, nedves orrát a tenyerembe nyomta. Aztán nézett rám kárörvendve, mikor visítva hátraugrottam.

Bogáncs viszont hûséges lélek volt. Egyszerûen kiszemelte magának a nagy, tizenegy emeletes házat, ahol laktunk, és felcsapott házõrzõnek. Szép, selymes hosszú szõrû fekete kutya volt. Ismerte a ház összes lakóját autóikkal együtt, az idegeneket megugatta.
Minden emeleten volt tálja, és mindegyiken más neve volt: Perla, Norka stb. Mi persze rögtön tudtuk, hogy Bogáncsnak hívják. Legrejtélyesebb képessége az volt, hogy tudta, hol és mikor van a lakógyûlés. Ha hatra írták ki, már fél hatkor megjelent a kijelölt lépcsõházi pihenõn, kényelmesen elheveredett, és az utolsó szóig végighallgatta a gyûlést. Mivel a házban sok gyerek volt, és mindegyikük barátkozott vele, állatorvos szomszédunk úgy döntött, hogy rendbeszedi a kutyát: féregtelenítette, beoltotta és - mivel Bogáncs szuka volt, és az utódok gondját a ház már nem tudta volna vállalni - ivartalanította. Bogáncs ettõl enyhe depresszióba esett, de úgy látszik, az anyai ösztön tovább munkált benne. Egy szép napon ugyanis megjelent egy kölyökkel a szájában. Lophatta valahol.

Mivel ez a történet többek között a jó szomszédokról is szól, kitalálhatja bárki, hogy a kiskutya sorsa mindannyiunk gondja lett. Négy hetesnek ítélte állatorvosunk, még szopnia kellett volna. Bogáncs nem táplálhatta - mi legyen hát vele? Nos, nem ütötték agyon, nem hagyták sorsára, nem "altatták el", hanem szépen kitették egy párnával kibélelt kartondobozban a lépcsõpihenõre, hátha gazdára talál. Ott üldögélt a parányi kutya szigorú kis ábrázatával, rám nézett olajbogyó-szemével, és máris tudtam, hogy õ az én elsõ saját kutyám, és a Buksi névre hallgat. Már vittem is dobozostul. Az állatorvos szomszéd ellátott jótanácsokkal a táplálását illetõen: eszembe ne jusson tejet adni neki, csakis joghurtot, bele aprított pirítós kenyérrel. Nem tudom, közismert-e ez a recept, nálunk mindenesetre bevált. Buksiból szép, világlátott kutya lett, Szófia után egy darabig a tengerparton élt, majd fényképes nemzetközi útlevéllel magyar állampolgárságot szerzett, elõbb pesti kisasszony volt, most meg már évek óta falusi ténsasszony. Kicsit túltápláltuk, a szomszédok szörnyûlködnek: "Úristen, milyen kövér ez a kutya!" ezt megérti és megsértõdik, felmordul és vicsorít.

Õ a "téli kutyánk". Vastag bundájában eléggé megszenvedi a forró nyarakat, télen, hóban van igazán elemében, ilyenkor órák hosszat pletykálkodik a kapuban a szomszéd kutyákkal. A "nyári kutyánkról" és tévedhetetlen névválasztási módszerünk kudarcáról majd máskor.
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra