2024.04.20. - Tivadar

Az uszkár eredete

Az uszkár származását illetõen számos teória látott napvilágot, s a szakértõk véleménye nem egyezik e századok óta ismert kutyafajta eredetét illetõen. A zûrzavart csak fokozza, hogy már görög és római vázákon, dombormûveken ábrázoltak gyapjas szõrzetû kutyákat, s az oroszlános nyírásmód is évszázadok óta létezik, így sokan hajlamosak a legõsibb fajták közé sorolni az uszkárt, s a régi ábrázolásokon látható kutyákat a fajta közvetlen elõdeinek kikiáltani.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

Sokan Theodor Studer berni professzor nézetét osztják, miszerint egy bozontos szõrzetû pásztorkutya-típus és egy vadászkutya keresztezõdésébõl származhat az uszkár. Ez az elképzelés a fajta szerteágazó képességeit és vízszeretetét figyelembe véve akár helytálló is lehet. Az uszkár származásának kutatása közben lépten-nyomon a vízikutyába ütközünk, mely állítólag elõször a hatodik században került Európába Észak-Afrikából, mikor a mórok elfoglalták az ibériai félszigetet. 1454-ben Penturrichio Canis familiaris aquaticus-nak azaz vízikutyának nevezte az uszkárt. A német Pudel elnevezés egyébként valószínûleg a régi német Pfudel szóra vezethetõ vissza, ami magyarul pocsolyát, tócsát jelent. (A magyar uszkár szó nyelvújításkori alkotás, az úszkál ige származéka.) Napjaink vízikutyái - pl. a francia barbet, az olasz lagotto romagnolo vagy a spanyol vízikutya - valóban ugyanolyan típusú szõrzettel rendelkeznek, mint az uszkár. A német Albrecht Dürer számtalan alkotásán is szerepelnek uszkárok, ezért valószínûsíthetõ, hogy a XIV-XV. században alakult ki a fajta. Spanyolországban a XVIII. században volt az arisztokrácia elsõ számú kedvence, amit Goya festményei is bizonyítanak. Franciaországban többek között XVI. Lajos udvarában élt sok uszkár.

Több mint 100 évvel ezelõtt kezdõdött Németországban a szabályozott uszkár-tenyésztés. Egy Warmbach nevû tenyésztõ ösztönzésére néhány uszkár-barát - köztük Stössel, Wirth és Betz - 1893-ban létrehozta a mai Német Uszkár Klub elõdjét, a Müncheni Uszkár Klubot. Az elsõ német standard 1904-ben jelenik meg, ez a dokumentum a "német uszkárokról összeállított fajtaleírás" elnevezést viselte és a "közönséges uszkárra" vonatkozott, melynek marmagassága 50-60 cm között mozgott, és ugyan ebben az évben adták ki az elsõ uszkár törzskönyvet, Ferdinand Wirth törzskönyv vezetõ saját fekete zsinóros uszkárját, Champion Caro W II-t vezette be egyes szám alatt elsõként.

Franciaország elsõ klubja 1923-ban jön létre. A franciák és a németek sokáig vitatkoztak, melyikük legyen a fajtagazda ország, mígnem 1936-ban az uszkárt francia fajtának ismerik el. 1936 óta a standardon néhány kiegészítést leszámítva nem változtattak.

Az európai standard négy méretet ismer el marmagasságuk szerint:
cm kg
Toy < 28 < 3
Törpe 28-35 3-7
Közép 35-45 7-15
Óriás 45-62 15-35

1. Toy: A mai toy uszkárt a tenyésztõk hozták létre a legkisebb termetû törpeuszkárok következetes pároztatásával. Az USA-ban 1943-ban, Angliában 1957-ben fogadták el ezt a legkisebb méretváltozatot. Európában hivatalosan csupán 1987-ben egészült ki a fajta, a negyedik toy mérettel.

2. Törpe: A brit Kennel Club 1911-ben fogadta el önálló kategóriaként.
3. Közép: Egyes országokban pl: Angliában ma sem tekintik önálló változatnak.
4. Óriás: A négy változat közül ez a legrégebbi változat.

Most térjünk rá az uszkár belsõ tulajdonságaira:

Köztudott, hogy az uszkárok - még napjainkban is - kiváló cirkuszi kutyák, a legjobb bûvészt és bohócot is lejátsszák a színpadról. A mutatványosok régebben a nagyobb testû egyedeket nemcsak a porondon, hanem a mindennapi életben is használták, például kocsit húzattak velük. De használtak uszkárokat a háborúban is, vagy békeidõben nyájak mellett segédkeztek vagy vakokat is vezettek. A törpeuszkárok sem csupán a társasági dámák ölében foglaltak helyet, hanem kiváló szarvasgomba-keresõ kutyák voltak. Mindezek a tulajdonságok még mindig ott rejlenek az uszkárban, a hagyományos kutyás sportok és az agility mellett kiváló mentõ- és vakvezetõ kutya is válhat belõle, hiszen intelligens, gyors felfogóképességû, könnyen képezhetõ kutya. A vadászó uszkárok egyre növekvõ száma folyamatosan cáfolja az elõítéleteket. Számtalan show champion kutya viseli a neve mögött a vadászvizsga teljesítését jelölõ címeket.

Fáradhatatlanul játékos, különleges beleérzõ képessége és alkalmazkodó készsége egyedülálló emberek ideális társává teszi, de családtagnak is nagyszerû, hiszen türelmes, hûséges, gyerekszeretõ. Bármilyen lakásban jól érzi magát, csak megfelelõ mennyiségû sétában és foglakoztatásban legyen része.

Átbújtam néhány magatartási grafikont és a következõkre jutottam:
- Az óriás uszkár rendkívül tanulékony, e tekintetben a közép és törpe méretû uszkárok képességei is meghaladják az átlagosat (az amerikai cocker spánielhez hasonlítható), viszont a toyt nehezebb engedelmességre nevelni.

- A toy kevésbé játékos más kutyákkal, a közép és törpe uszkár játékossága kicsivel átlag feletti, míg az óriás uszkár a legjátékosabb kutyák közé tartozik.
- Az óriás uszkár nem szívesen ugat, viszont a toy éber házörzõ.
- A törpe, közép és óriás uszkár az átlagosnál csak valamivel ingerlékenyebb. A toy viszont annál inkább!
- A fekete színû uszkárral a legkönnyebb az együtt élés, míg az apricottal a legproblémásabb.

A fajtára jellemzõ betegségek:

- Bõr: faggyúmirigy-gyulladás
- Szem: szürke hályog, zöld hályog, szemhéjbefordulás, retinabetegség
- Gyomorcsavarodás, vastagbélgyulladás
- Legg-Perthe-kór
- Légcsõ összeesés

Összeállította:
Virányi Veronika (Budapest) szakképzett kutyakozmetikus
06/70-276-33-89

Uszkár Fajtastandard
(Pudel / Caniche)

Fordítás: VDH Standard bizottsága és Uwe H. Fischer.

Származás: Franciaország

Az érvényes és eredeti standard dátuma: 1991.12.12.

Alkalmazás: Társasági és kísérõ kutya

FCI csoportbeosztás:
IX-es fajtacsoport Társasági és kísérõ kutya
Sekció 2 Uszkár
Munkavizsga nélkül

Általános megjelenés:
Harmonikus, közepes arányokkal, jellemzõen göndör, vagy zsinóros szõrzettel. Egy intelligens, éber és vidám benyomást keltõ fajta, melyhez még egy harmonikus testfelépítés, elegancia és büszkeség is járul.

Magatartás / Jellem (Wesen):
Õ kitûnik a hûségével, tanulékonyságával és képezhetõségével, így egy nagyon kellemes társasági kutyává válik.

Fej:
Elõkelõ, egyenes vonalú, arányos a testtel. A hossza két-ötöde a marmagasságnak. A fej nem tûnhet nehéznek, vagy masszívnak, de nem lehet túl finom sem. A formája jól kivehetõ legyen a bõr alatt.

Koponya:
Agykoponya: Jól formált. A fej szélessége fele a koponya hosszának (az oldalvonal 16-19°-ot alkot a hosszanti tengellyel). Fentrõl nézve a koponya hosszanti tengelye oválisnak tûnik, profilban enyhén konvex (domború). A hosszanti tengelyek egymástól enyhén távolodók.

Szemöldök ív: Mérsékelten hangsúlyozott, hosszú szõrzettel borított.

Homlok barázda: A szemek között széles, a fej búb felé keskenyedõ. (A törpe uszkár fej búbja lehet egy kissé kevésbé fejlett.)

Stop: Kevésbé fejlett, hasonlóan a többi mérsékelten arányos kutyáknál.

Arcorri rész:
Orrtükör: Hangsúlyos és jól fejlett, profilból nézve, merõlegese, az orrlyukak tágak. A fekete, fehér és ezüst kutyáknál az orrtükör fekete a barna színnél barna az aprikot uszkárnál a barnától a feketéig lehetséges, bár ez utóbbi nem kívánatos, de elfogadott, a pigment hiányt kivédendõ.

Fang: Egyenes felsõ profil, hossza kb. kilenc-tizede az agykoponyának. Az állkapcsok szinte párhuzamosak. A fang erõteljes és elegáns, de soha nem elhegyesedõ. Az alsóprofilt az állkapocs határozza meg és nem a felsõ ajkak.

Ajkak: Alig fejlett, közepesen vastag. A felsõ ajkak fedik az alsó ajkakat, anélkül, hogy túlfedje azokat. A fekete, fehér és ezüst uszkárnál az ajkak feketék. A barnáknál barna, az aprikotnál a sötétbarnától a feketéig tart, bár az utóbbit nem részesítik elõnyben, de a pigmentáció érdekében megtûrik. A szájzug nem lehet túl hangsúlyos.

Állkapocs / fogak: Ollós harapás, erõteljes fogakkal. Egy M1 vagy M2 a felsõállkapocsban vagy egy M2 vagy M3-as hiánya az alsó állkapocsban, sem a bírálatnál sem a tenyész szemlén nem büntetendõ.

Pofák: A pofacsontok jól formáltak nem túl fejlettek. A szem alatti tájék alig kitöltött. A rágóizmok kevéssé fejlettek, és a járomcsontok alig hangsúlyozottak.

Szemek: Tüzes tekintet. Mandulavágású, enyhén ferdén illesztett a stop magasságában. A fekete, fehér, ezüst és aprikot uszkárnál a szem színe fekete, vagy mélybarna, a barna uszkár szem lehet sötét borostyán színû.

Fülek: Elég hosszúak és a pofák mellett lefelé simuló. A fülek tûzése a szem alsó vonalának a meghosszabbításánál történik, ez a vonal az orrhegyig húzódik. A fülek laposak, a fül tûzésénél szélesebb, a fülvégek elkerekítettek, nagyon hosszú hullámos szõrrel borított. Azok az uszkárok, melyeknél a fülhossz nem éri el a szájzugot, nem kaphat kitûnõ minõsítést.

Nyak:
Feszes, enyhén ívelt, közepesen hosszú, jó arányokkal. A fejét magasan és büszkén hordja. Toka és nyak lebernyeg nélkül. A nyak oválisnak tûnik. A nyak hossza legyen kevesebb, mint a fej hossza.

Törzs:
Az uszkár teste arányos, a hossza valamivel több, mint a marmagasság.

Mar: Mérsékelten fejlett.

Hát: Rövid, harmonikus vonalvezetés. Sem pontyhát, sem nyerges hát. A mar és a far lehetõleg egy magasságban legyenek.

Ágyék: feszes és jól izmolt.

Far: Kerekded, nem csapott.

Elõmell: Megfelelõ egy közepes arányokkal rendelkezõ kutya részére. A mellcsont megfelelõ magasságban helyezkedjen el és legyen egy kissé hangsúlyozott. Ez elõsegíti a magas, kecses és nemes fejtartást.

Mellkas: Mélysége a könyökig tart. Szélessége két-harmada a mellkas mélységének. A mellkas kerülete legalább tíz cm-el legyen több, mint a marmagasság.

Bordák: Ovális bordák. A hát tájékán széles.

Alsó vonal: Kissé felhúzott, de nem agár-has.

Farok:
Elég magasan, az ágyék táján tûzött. A göndör szõrû uszkár farkát a fele hosszában kell vágni, de egy jól hordott hosszú farok nem tekintendõ hibának. A zsinóros uszkárnál meg lehet hagyni a farok teljes hosszát. Mozgásban a farkát magasan és ferdén hordja.

Végtagok

Mellsõ végtag:
A mellsõ lábak egyenesek és párhuzamosak. Elegáns, jól izmolt csontozat. A könyök távolsága a talajhoz viszonyítva öt-kilencede a mar magasságának.

Vállak: A lapocka ferdén illesztett a felkarral 90-100°-ot alkot.

Felkar: A felkar hossza egyenlõ a lapocka hosszával.

Mellsõ lábtõ: A felkar folytatása.

Mellsõ lábközép: Erõteljes, de nem masszív, elölrõl nézve majdnem párhuzamos.

Mellsõ mancsok: Inkább kicsik, szorosan zártak, egy rövid ovális formát alkot. Az ujjak jól íveltek, inasak, tömörek, az ujjakat úszóhártya köti össze, a mancsok merõlegesek a talajra és kemény, vastag talppárnákon állnak. A fekete és ezüst kutyáknál a körmök feketék, a barnáknál feketék vagy barnák, a fehér egyedeknél a körmök lehetnek szaru színûek vagy különbözõ pigmenttel ellátva egészen a feketéig, de az általános pigmenthez kell alkalmazkodnia. A fehér köröm hiba! Az aprikot uszkár körmei barnák, a barnának az összes árnyalatai egészen a feketéig, bár ez utolsó nem kívánatos, de tolerálható.

Hátsó végtagok:
Hátulról nézve párhuzamos. Jól fejlett izomzattal, mely nyomatékosan hangsúlyozott. A csípõ, térd és csánknak nagyon jól szögeltnek kell lennie, hogy minden meredek szögelés ki legyen zárva, a meredek szögelés következménye a nemkívánatos csapott far.

Comb: Jól izmolt, erõteljes.

Hátsó lábközép és csánk: Vertikális. Az uszkár farkas körmök nélkül születik.

Hátsó mancsok: lásd: mellsõ mancsok.

Mozgás:
Az uszkár járás módja könnyed, táncos léptû. Soha nem lehet egy nyújtott vagy folyamatos léptû mozgása.

Bõr:
Simulékony, nem petyhüdt, és jól pigmentált. A fekete, barna, ezüst és aprikot uszkár pigmentációja megegyezik a szõr színével. A fehér kutyáknál a szürkés bõr a kívánatos, de ez nem befolyásolhatja a szõr színét. Egyes fehér egyedeknél elõfordulhatnak pigment foltok a világos bõrön, ez elég gyakran elõfordul, de ez nem tekinthetõ hibának. Általában a pigmentáció legyen erõteljes. A szemhéj, orrtükör, ajkak, foghús, a garat, a nyálkahártyák, a természetes nyílások, a herezacskó és a talppárnák a fekete, fehér és ezüst egyedeknél a pigmentáció fekete, a barnáknál barna. Az aprikot-nál olyan sötét legyen, amilyen csak lehet, a barna összes árnyalatával, egészen a feketéig, ez utóbbi nem kívánatos, de tolerálható, a depigmentáció elkerülése végett.

Szõrtakaró

Szõrzet
A göndör szõrzet (gyapjas uszkár): Dús, nagyon finom gyapjas tapintású, göndör, rugalmas és a kéz érintésére ellenálló. A szõrzet igen dús, gazdag, egyenlõen hosszú, egyenletesen hullámos és a szõrzetet fésülni kell. Nem kívánatos egy ápolatlan, kemény, durva tapintású szõrzet, ezeket az egyedeket, melyeknek ilyen a szõrminõsége, a bírálatnál vissza kell minõsíteni.

Zsinóros uszkár: Finom minõségû, dús szõrzet, jó tömör szõr, mely karakterisztikusan zsinórozott, egyenletes hosszúságban, ezek a zsinórok legalább 20 cm hosszúak legyenek. Minél hosszabb a zsinórozás, annál inkább jobb a minõsítése a kiállításon. A rendezetlenséget elkerülendõ megengedett a fejen lévõ szõrt a fülek között összekötni és a szõrt a törzsön végig elválasztani.

Hibák
Minden eltérés a fent említettõl hibának tekintendõ, és a hiba nagyságának megfelelõen kell értékelni.
- Hiányzó vagy túl hangsúlyos stop.
- Kicsi orrtükör, vagy ha orrlyukak nem elég nyitottak, vagy túl nagyok, foltos vagy hússzínû orrtükör.
- Túl keskeny vagy hegyes orrhát, kõsorr.
- Az elõreharapás hiba és arányaiban kell büntetni. Az úgynevezett (szopornyica betegségbõl adódó) sárga fogak nem tekinthetõ hibának, ha rendezett a fogív. Hiányzó fogak is hibának tekinthetõk. Egy P1 hiánya nem büntetendõ. Két P1 hiánynál nem lehet osztály gyõztes, legfeljebb „kitûnõ” minõsítést kaphat. Ha három Prämoláris, két P1+ egy P2 a minõsítés maximálisan „nagyon jó”. Egy M1 vagy M2 hiánya a felsõ állkapocsban és egy M2 vagy M3 hiánya az alsó állkapocsban nem büntetendõ.
- Ha a szemek túl nagyok vagy túl kicsik, nem eléggé sötétek vagy pirosan csillogók.
- Túl rövid vagy keskeny fülek, vagy a nem szabályosan hordott fülek.
- Csapott far.
- A hátára hajló farok és az így hordott farok, a túl magasan vagy túl mélyen tûzött farok.
- Magasra állított végtagok.
- Nyújtott mozgás.
- Nem elég pigment, pigment hiány, fõleg a szemhéj körüli pigment hiány (szemüveg)
- A szem körüli szõr hiánya.
- Ritka, puha szõrzet.
- Meghatározhatatlan színû szõrzet a testen, vagy nem egyenletes szín. Egy kevés fehér szõrzet a mellen megengedett.
- Egyedek, melyek a törpe jelleget magukon viselik nem kaphatnak „kitûnõ” minõsítést. A modern nyírásnál a fejen nem szabad a szõrt összekötni a többi nyírás-módnál nincsenek kötöttségek. A hátsó végtagok szõrözöttségét nem kell a testszõrzetétõl teljesen elhatárolni.

Szín

Göndör szõrû és zsinóros uszkár: fekete, fehér, barna, ezüstszürke vagy aprikot.

Barna: tiszta barna, meglehetõsen sötét, egyenletes meleg szín. A bézs vagy más világosabb szín felé tartó árnyalatok nem kívánatosak.
A szõr színe nem lehet olyan sötét, hogy feketés árnyalatot kapjon.

Ezüstszürke: Egyenletes szín. Az árnyalatok nem lehetnek a fekete vagy a fehér árnyalatai.

Aprikot: Egyenletes. Az árnyalatok nem mehetnek sem a bézs sem a krémszín felé sem a vörös vagy a gesztenye-barna felé, de nem lehet a barnának egyik árnyalata sem.

Magasság

Marmagasság:
- Óriás uszkár: 45-60 cm. 2 cm tolerálható. Az óriás uszkár egy megnagyobbodott mása a középuszkárnak, annak összes jellemzõivel
- Közép uszkár: 35-45 cm.
- Törpe uszkár: 28-35 cm. A törpe uszkár egy kicsinyített mása a közép uszkárnak. Lehetoleg annak arányaival, minden törpésített jelleg nélkül.
- Toy-uszkár: 28 cm alatt, (az ideális nagyság 25 cm). A toy-uszkár külleme olyan, mint a törpe uszkároké, csak toy arányokkal, minden törpésített jelleg nélkül, csak a fejbúb nem olyan hangsúlyos.
Alma fej, fejbúb hiánya, vagy nem elég fejlett fejbúb, túl hangsúlyozott stop, kerek kidülledo szemek, hegyes, rövid fang. Rövid alsó állkapocs, az áll hiánya.
Mérges természet, agresszív, vagy túl ideges egyedek.

Kizáró okok
- Nem elég típusos fej.
- Hátra harapás.
- Egy vagy több metszõfog hiánya.
- A hátsó végtagokon farkas köröm, vagy annak nyomai.
- Olyan uszkárok, melyeknek a szõrzete nem egyenletes színû.
- Fehér jegyek.
- Fehér szõrzet a mancsokon.
- Kutyák, melyek túlnõtték a 62 cm-t.
- Azon uszkárok, melyek nem a standard szerint vannak nyírva, ezek az egyedek addig nem lehetnek kiállítva, amíg így néznek ki, így nem konkurálhatnak a minõsítésekért, de a tenyésztésbõl ez nem kizáró ok.
M.J. A kanoknak két jól fejlett herével kell rendelkeznie, melyek a herezacskóban helyezkednek el.
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra