Washington - A hatalmas baromfitelepeken folyó nagyüzemi állattartás következtében világszerte csökken a húscsirkék és a tojótyúkok genetikai sokfélesége. Az "ipari csirkék" örökítõanyagának legfeljebb feleannyi változata van, mint õseikének - tudósít egy nemzetközi kutatócsoport az Amerikai Tudományos Akadémia hírlevelében (PNAS).
Emiatt az állatok sokkal érzékenyebbek a fertõzéses megbetegedésekkel szemben, és ez az egész baromfiágazatot veszélyezteti.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Az amerikai mezõgazdasági minisztérium East Lansing-i (Michigan állam) intézményének munkatársai Hans Chenggel az élükön összesen 2580 szárnyas örökítõanyagát vizsgálták meg, ebbõl 1440 származott nagyüzemi telepekrõl.
A genetikai elszegényedés egyik fõ oka, hogy az 1950-es években elterjedõ nagyüzemi állattartás csak nagyon kevés, egy -egy kiemelkedõ tulajdonság alapján kiválasztott fajtát használt. Szinte az összes mai húshasznú csirke csupán három fajra vezethetõ vissza, a tojótyúkok pedig egyetlenegyre.
Mivel a tenyésztés folyamán mindig a fogyasztói céloknak leginkább megfelelõ egyedeket választották ki, és mert a telepek egymás közt nem keresztezték állataikat, a genetikai állomány beszûkült, és ez a folyamat ma is tart.
Cheng és kollégái azt javasolják, hogy a nagy telepek állataikat hagyományos fajtákkal keresztezzék. Ezek ugyanis még rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyeket az nagyüzemi fajtársaik az évtizedek alatt elvesztettek.
A kutatók adatai szerint a baromfitelepek világszerte évente negyvenmilliárd csirkét állítanak elõ. Ezek több mint hatvanmillió tonna húst és több mint ötvenötmillió tonna tojást termelnek.