Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Néha onnan jön segítség, ahonnan nem is várjuk.Amikor a verebeket nézegettem, mint a légpuskámhoz leginkább illõ vadállatokat, a kert végébõl elõjött kedvencünk: Donki cica.
Õ is nézegetni kezdte a verebeket.Szemében igazi vadászszenvedély villant meg.Bennem is felvillant egy nagyszerûnek kínálkozó ötlet: mi lenne, ha Donki lenne a vadászkutyám?!
Donki m a j d n e m tökéletes vadászkutya lett, méghozzá úgyszólván percek alatt.A lelõtt verébért lelkesen futott, akár a szomszédba is.Az említett majdnem azonban egy kis bökkenõt jelzett számomra.A megkaparintott verebet ugyanis nem hozta oda lábam elé, mint egy jólnevelt, hûséges vadászkutya, hanem - lábamtól minél távolabb - villámgyorsan megette.
Ezt követõen hozzáfogtam igazi vadászkutyává való átképzéséhez egy gyorstalpaló tanfolyam keretében.Ám a cicánál nem használt sem a húsdarabka-jutalom, sem a szép szó, sem a gyengéd fejéreütögetés.A lelõtt verebet nem hozta oda a húsért cserébe, hanem elõbb megette és utána jelentkezett, szerénytelenül, a jutalomért.Az sem használt, hogy vadászkutyává kinevezett cicámmal együtt futottam a zsákmány után, mert õ gyorsabban tudott szaladni, mindig elõbb ért oda, elrohant a verébbel - és pillanatok alatt felfalta!
Ezen a szomorú ponton leváltottam a cicát a vadászkutyaságról, de újabb meglepetés ért.A cica úgy megszokta a potya verebeket, hogy puskám hangjára rögtön elõkerült és jogtalanul eltulajdonította a zsákmányt.Egyszer ugyan sikerült a házban marasztalnom, mivel bezártam a szekrénybe, de ebbõl is nekem lett bajom, mert édesanyánk nem szerette a nyávogó szekrényt és a szekrényt emiatt bepanaszolta édesapánknak.
Egy szépen kezdõdõ napon - éppen születésnapomon! - azonban jó ötletem támadt.Az ünnepi ebédbõl úgy beetettem Donkit, hogy hasa hasonló lett a skót dudához, amikor azt éppen fújják, csak Donki nem adott dudahangot, hanem eldõlt a kályha mellett.Én pedig kiosontam a kertbe - vadászni.Vadászatom igen sikeres volt, ma talán úgy magyaráznák, hogy Diana istennõ segített benne, de szerintem nem, mert az istennõ akkor, „egyéb“ kategóriájú származása miatt, nem juthatott vadászatpolitikai szerephez.Tény azonban, hogy nyolc verebet lõttem.Mindegyiket madzagra kötöztem és övként derekamra illesztettem a madárfûzért, ahogy egy régi képeslapban láttam, igaz, ott fogolymadarak helyettesítették a verebeket.Péter öcsém pedig azt a feladatot kapta, hogy fényképezzen le , mint a Föld Legnagyobb Verébvadászát.
Mielõtt kattant volna a fényképezõgép, hirtelen csillagokat láttam, méghozzá igen szikrázósakat, és akkorát ordítottam, mintha ölnének.Donki ugyanis már kiheverte az ebédet, megjelent, karmos végtagjaival felvarrógépezett meztelen lábszáramon, letépte zsákmányövemet és elrohant vele egy mélyalagutas bokorsor alá.
Ezt követõen kicsit törlesztettem: veréb helyett almát, körtét, szilvát lõttem Donkinak.Ma is látom csalódott képét, amikor odaért ezekhez a verébpótlékokhoz.
A határban történõ vadászataimra sem vittem el többé: egy igazi, becsületes vadászkutya ne futkározzon gazdája meztelen lábszárain!
Lelkes Miklós