2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Perzsa macskák

Perzsa macskák
Körülbelül 500 esztendeje ismerik a hosszú szõrû macskákat, eredetük azonban homályba vész. Eredetileg két típusuk létezett: a Perzsiában (ma: Irán) kialakult perzsa macska és a Törökországból származó angóra. Az is valószínû, hogy mindkét típus õshazája Oroszország volt, és kereskedõk vitték magukkal õket a macskatenyésztés fellegvárába, Angliába. Mindenesetre sokáig hol perzsa, hol angóramacskának nevezték ezeket a bozontos szépségeket.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

Napjainkban, Európában általában perzsa, Amerikában hosszú szõrû macskának hívják õket. Nem minden hosszú szõrû macska perzsa! Sajátos fej- és testfelépítés jellemzi a perzsákat: masszív, gömbölyû fej; nagy és kerek szem; kis, lekerekített fül; rövid, széles, tompa orr; vastag szõrzet, hosszú, finomtapintású szálakkal; rövid, zömök test; kurta lábak; tömött, dús farok. Pazar megjelenésû cicák, jelenleg mintegy 30 színváltozatuk létezik.

Vörös cirmos perzsa

Hozzávetõleg a XVII. század közepén alakulhatott ki. Zömök, masszív testû állat. Feje széles és gömbölyû, szeme rézszínû.

Szõrzete mély melegvörös (legalábbis a standard - vagyis a "fajtaszabvány" - elõírása szerint, amely az "ideális" macskát írja le a tenyésztõk számára, de egyelõre még kevés az ilyen "ideális színû" példány), élénken, határozottan elütõ rajzolatokkal. Fölöttébb játékos, kedves cica.

Fehér perzsa

Az egyik legrégebbi hosszú szõrû fajta; hozzávetõleg 300 éve létezik, ám csupán az 1800-as évek végén vált igazán népszerûvé. Három változata van: a narancssárga, a kék és a fele-más szemû. (Ez utóbbi a kék szeme oldalán levõ fülére rendszerint nem hall.)

Teste zömök, feje széles és gömbölyû. Szõrzete puha, selymes, tömött. Színe tiszta fehér, mindenféle folt vagy árnyalat nélkül. Tanulékony, pajkos, szép állat.

Fekete perzsa

Régi, természetes, azaz nem tenyésztett fajta. Eléggé ritka, mert nem könnyû tenyésztõi feladat a "tökéletes" - azaz rozsdás árnyalat és fehér szõrszálak nélküli - fekete színt kialakítani. Eredete homályos, bár Európában már a XVI. század végén elõfordultak teljesen fekete, hosszú szõrû példányok. Kiállításon elõször Angliában, 1871-ben mutatták be önálló fajtaként.

Kezdetben egyébként inkább az angóramacskához hasonlított; hosszú arcorri része és nagy füle volt. A tervszerû, gondos tenyésztés eredményeként ezek a jegyek ma már szinte teljesen eltûntek, s az eszményi kiállítási példányokat a tömzsi arcorri rész, a kicsiny fül és a mélyfekete szín jellemzi. Teste zömök, masszív, de ennek ellenére egyáltalán nem tûnik nehézkesnek. Feje széles és gömbölyû, szeme réz-, illetve sötét narancsszínû. Elfogulatlan tulajdonosai szerint értelmes, kedves, de kissé szeszélyes, kényeskedõ cica.

Körülbelül 500 esztendeje ismerik a hosszú szõrû macskákat, eredetük azonban homályba vész. Eredetileg két típusuk létezett: a Perzsiában (ma: Irán) kialakult perzsa macska és a Törökországból származó angóra. Az is valószínû, hogy mindkét típus õshazája Oroszország volt, és kereskedõk vitték magukkal õket a macskatenyésztés fellegvárába, Angliába. Mindenesetre sokáig hol perzsa, hol angóramacskának nevezték ezeket a bozontos szépségeket.

Napjainkban, Európában általában perzsa, Amerikában hosszú szõrû macskának hívják õket. Nem minden hosszú szõrû macska perzsa! Sajátos fej- és testfelépítés jellemzi a perzsákat: masszív, gömbölyû fej; nagy és kerek szem; kis, lekerekített fül; rövid, széles, tompa orr; vastag szõrzet, hosszú, finomtapintású szálakkal; rövid, zömök test; kurta lábak; tömött, dús farok. Pazar megjelenésû cicák, jelenleg mintegy 30 színváltozatuk létezik.

Kámea perzsa

Sokan a legszebb hosszú szõrû macskának tartják ezt a selymes, puha bundájú cicát, és valóban különleges meg-jelenésû, elegáns állat. A kontrasztok jellemzik. Aljszõrzete egy-színû (fehér vagy krém), szõrvégei pedig elütõen sötétek (vörösek vagy krémszínûek). Hasonlít a csincsillához. Nem túlságosan régen, az 1950-es évek végén alakították ki ezüst-, valamint vörös és krémszínû perzsák keresztezése révén. Hamarosan a színek egész skáláját sikerült elõállítani: vörös-füst, árnyalt, gyöngyház, krém-füst; kék-krém és teknõcszínû változatok jelentek meg és arattak megérdemelt sikert a kiállításokon.

Mint minden perzsa macska, a kámea sem kedveli a nagy meleget, szívesen húzódik hûvös sarkokba, különbözõ bútorok alá. Nyugodt, kiegyensúlyozott, kellemes természetû, "társaságkedvelõ" teremtés, akárcsak a többi hosszú szõrû macska. Teste zömök, de korántsem nehézkes. Feje széles, gömbölyû; orra pisze. Szeme nagy, kerek, narancssárga vagy rézszínû. Dús szõrzetû farka rövid.

Csincsilla

Neve a csincsillát, ezt az Andokban élõ kis termetû rágcsálót, no meg a csincsillanyulat juttatja az ember eszébe, habár természetesen semmi közük sincs egymáshoz. Mind a mai napig nem sikerült tisztázni, miért kapta éppen ezt az elnevezést... Az egyik legelragadóbb hosszú szõrû fajta, amely szépségversenyeken gyakran nyeri el "A Kiállítás Legszebb Macskája" címet.

Szépsége színének tisztaságában és a fülén található, felálló fehér bojtban rejlik. Aljszõrzete fehér, minden egyes szõrszál vége fekete, ezáltal egyöntetû színhatást keltve fut végig a fejen, a fülön, a mellkason, a hason és a farok alatt. A fehér alapszín és a fekete szõrvégzõdések különleges megjelenést kölcsönöznek a csincsillának. A látványt még fokozza a hatalmas, kerekre nyílt, mélysmaragd vagy tenger-zöld színû szem. Igaz, a kölykök némi meglepetést okozhatnak a kezdõ tenyésztõnek, az újszülöttek ugyanis olyanok, mint a cirmos cicák: szép csíkos a bundájuk.

Füst perzsa

Gyöngyházfehér aljszõrzet és fekete szõrcsúcsok jellemzik ezt a fajtát. Lényegében az 1960-as évektõl tartják számon: csincsilla, fekete, kék és fehér perzsák véletlen párzásából keletkeztek az elsõ példányok Angliában. Meglehetõsen hosszú idõ telt el, míg - az 1960-as években - a füstszínû változat újból nép-szerû lett.

Jelenleg már sok-sok színváltozatban tenyésztik (teknõc-tarka, fekete, kék, kámea, ezüst stb.), de még nem minden változat nyert "polgárjogot" a kiállításokon. Szeretetre méltó, hûséges, engedelmes, nyugodt, kellemes társ. Nem túlzottan kényes és igényes; tartása viszonylag kevés gonddal jár. Zömök, masszív testû, rövid lábú, széles, gömbölyû fejû, apró fülû, pisze orrú, rövid farkú macska. Nagy, kerek szeme narancs- vagy rézszínû. Szõrzete hosszú, dús, selymes tapintású.

Bicolor (kétszínû) perzsák

Meglehetõsen régóta ismernek ilyen-fajta macskákat, de kiállításokon csak viszonylag rövid ideje szerepelnek. Eredetileg ugyanis "utcai" macskának tekintették õket a rátarti tenyésztõk, így azután érthetõ - ha nem is jogos! -, hogy származásukról szinte semmit sem jegyeztek fel a "macskakrónikák". Csak 1955-ben ismerték el a bicolort önálló fajtaként, s az el-telt három évtized alatt több érdekes és szép színváltozatot (kék-fehér, fekete-fehér, krém-fehér, vörös-fehér) sikerült kialakítani. Ez egyébként már csak azért is jelentõs tenyésztõi teljesítmény, mert a standardelõírások nagyon szigorúak: megkövetelik, hogy a bicolor színfoltjai világosan elhatároltak, egyenletesek és arányosan elosztottak legyenek. A kétszínû macskák masszív testû, rövid, vaskos lábú, kurta farkú, széles, gömbölyû fejû, selymes tapintású, igen hosszú, lebegõ szõrzetû, rendkívül szép cicák. Egy-egy bicolor alomban általában 3-4 kölyök lát napvilágot. A kiscicák életre-való, erõteljes felépítésû, nagy testû, korán érõ, igencsak gyorsan fejlõdõ teremtmények. A cirmos jelek és a színfoltokban található fehér szõr hibának számít. Gyönyörû, elegáns szõrzetük minden-napos, gondos ápolást igényel. Mint valamennyi perzsa, a kétszínû macska sem kedveli a nagy meleget. Ami pedig a természetét illeti, szeretetre méltó, csendes, engedelmes, kiegyensúlyozott cica.

Vörös-fehér perzsa

Masszív, zömök testû, széles, gömbölyû fejû macska. Hosszú, lebegõ szõrzete selymes tapintású.

Színfoltjai határozottan elhatárolódnak, egyenletesek és arányosak.

Fekete-fehér perzsa

Klasszikusan szép megjelenésû, erõteljes felépítésû, gömbölyû fejû, nagy szemû, rövid farkú cica.

Meghatározó színe a fekete; fehér legfeljebb a szõrzet fele lehet.

Ezüst cirmos perzsa

Pazar látvány a színezüst alapszõrtõl jól elütõ, sûrû fekete mintázatú ezüst cirmos. Sajnos manapság ebbõl a fajtából mindössze két-három példány látható a nagyobb nemzetközi kiállításokon. Sokak szerint azért, mert a tenyésztõk nagyon felkapták a csincsillát, mégpedig az ezüst cirmos rovására.

A csincsilla mellesleg állítólag az ezüst cirmostól származik, ezt azonban mindmáig nem sikerült egyértelmûen bebizonyítani. Ennél a fajtánál a legnagyobb hiba talán az, ha az alapszín a megkövetelt színezüst helyett csíkos vagy szürke, továbbá ha a minták nem eléggé sötétek és elütõk. A valódi cirmos minta világosan látható, és sohasem fut egymásba. Néhány túl szigorú tenyésztõnek egyéb-ként az a véleménye, hogy a fajta akkor kezdett hanyatlani, ami-kor a mogyorószínû szem mellett a zöldet is elfogadták, tudniillik a jelenlegi leírásban már "mogyoró vagy zöld" szerepel, és ez "lazít" a szigorú fajtakövetelményeken.

Barna cirmos

Nem könnyû a tenyésztõ feladata, ha megfelelõ színû és mintázatú, hosszú szõrû barna cirmost akar kialakítani. A szakirodalom szerint 1939-ig néhány ilyen kivételesen szép példány élt Angliában, a háború után azonban a fajta erõsen megritkult, különösen a kiváló egyedek száma zuhant a mélypontra.

Napjainkban a barna cirmos "másodvirágzásának" lehetünk tanúi, bár a színe még nem érte el a háború elõtti "gazdag homok-szín" árnyalatot. Jóllehet ezt a cicát barna cirmosnak nevezik, a színe inkább homokszínû, jellegzetes sûrû fekete mintázattal, amely a hátról kiindulva a test alatt folytatódik, és a hason egyesül (ez az úgynevezett "pillangó-minta"). A barna cirmos feje keskenyebb és hosszabb, mint a többi hosszú szõrû fajtáé. Fülei magasan a fejtetõn helyezkednek el. Szeme nagy, tágra nyílt, mogyoró- vagy rézszínû.
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra